Az egyik legnépszerűbb rágcsálnivalók az olajos magvak. Legyen szó itthon termesztett dióról, mogyoróról, manduláról, vagy akár tökmagról, napraforgómagról, netán pisztácia, pekándió, kesudió, vagy makadámdió a ropogtatnivalónk, gyakran fogyasztjuk őket ital mellett.
Legtöbbször a bárok kedvenc grátisz nasija, az alaposan sózott magvak ugyanis serkentik a sörfogyasztást, gyorsabban csúsznak le a korsók. De voltunk olyan olasz étteremben, kávézóban is már, ahol egy pohár bor mellé érkezett olajbogyó, chips és egy egész gazdag magválogatás, annyira ízlett, hogy a második pohár friulano is lecsúszott.
Tehát, hogy is lehet a magokhoz bort ajánlani? Nos, ha a szakirodalomban böngészünk, akkor erre is találunk javaslatokat, például a mandulát gyakran kínálják chardonnay mellé, míg a dió a nagyobb testű vörösökhöz, cabernet sauvignonokhoz és merlot-khoz passzol leginkább.
A fehérborok ízvilágához a kesu, makadám, mandula, fenyőmag, fűszeres pekán passzol, míg a vörösborok mellé rágcsáljunk diót, mogyorót, gesztenyét, a könnyedebbekhez pisztáciát vagy nem túlzottan fűszeres földimogyorót.
Ha viszont a saját gyakorlatból merítünk, akkor borkóstoláshoz ne együnk semmiféle magvakat, mert egész biztosan befolyásolják a tiszta ízek érzékelését. Ha pedig csak élvezni szeretnénk az estét, és jó borokat inni, ahogy az rendjén is volna, akkor nyugodtan válogassunk magokat kedvünkre, és játsszunk az ízekkel, párosításokkal, még jó móka is lehet belőle.
Ami minden esetben működik: a legtöbb sós maggal kiválóan lehet fröccsözni, erre vonatkozó sokéves tapasztalati háttérrel rendelkezik szerkesztőségünk.