Egy szomorú vallomással kell kezdenünk e hónapban ezt a szép rovatot: töredelmesen bevalljuk, hogy mi szoktunk járni a Jóózskába, ettől függetlenül – sajnos – nem számítunk törzsvendégnek, de szerintünk a kelleténél többször megfordultunk már itt. No, nem mintha ez valami hatalmas baj lenne, ugyanis magával a hellyel az égvilágon semmi probléma nincsen, a baj az, hogy általában eléggé megszégyenülve szoktunk innen távozni. És ez sem a hely hibája, hanem kizárólag a mienk.

Ezek a látogatások elsősorban labdarúgó mérkőzésekhez köthetők, PMFC meccsek előtt, és után biztos pont a szurkolók körében ez a gyönyörű italkimérő egység. És ez egyáltalán nem véletlen. Amolyan PMFC szurkolói klubként is funkcionál a hely, és hogy ez mindenki számára egyértelmű legyen, az egyik falat egy hatalmas PMFC-címer díszíti.  

Aktuális látogatásunkat is meccs előtt ejtettük meg. Nem árulunk el nagy titkot, ha eláruljuk, hogy az aktuális mérkőzés kezdete előtt két órával már szállingóznak a drukkerek a kocsma felé. De természetesen nem csak focibarátok vannak a helyen, szombat kora délután tözsvendégeknek látszó egyének is színesítik a Jóózskát. Azt semmiképpen sem tudjuk elmondani róluk, hogy üdítőitalokat kortyolgatnak szép katonás rendben, hiszen mindegyikük előtt sör vagy fröccs van – kellemes, bódító uránvárosi tavaszi délután.  

Mivel szép idő van, a teraszon foglalunk helyet, kávé helyett ezúttal sört fogyasztunk, és a mellénk huppanó, meccsre igyekvő sereg néhány tagjával szóba is elegyedünk. Nem meglepő, de a fő téma az aktuális meccs, és a PMFC jövőbeni sorsa, úgyhogy ezzel nem is untatnánk a foci ellen beoltott olvasóinkat. Ellenben nagyon szívesen eláruljuk, hogy miért szeretnek ide járni a szurkolók és a környékbeliek. Elsősorban azért, mert brutálisan olcsó a Jóózska! Le sem merjük írni, hogy mennyire! Aki nem hiszi, járjon utána, de kizárólag saját felelősségére! A belvárosi árakhoz szokott egyének itt konkrétan egy másik bolygón érezhetik magukat, és ennek bizony lehetnek negatív következményei.

A meccs lassan kezdődik, elindulunk mi is, és bevalljuk, hogy a fölényes győzelemmel végződött derbi után visszatértünk oda, ahonnan elindultunk. Az egész este végéről nem szeretnénk semmit sem mondani, ennyi titkot mi is megtartanánk magunknak, de igen, a másnap az fájt.

(Hajnóczy utca 2.)