Azt már tudjuk, és évek óta tapasztaljuk, hogy Pécsett kutyával közlekedni (természetesen az alapvető szabályok betartásával, azaz a sétálóknál póráz, a tömegközlekedésen utazóknál szájkosár legyen kéznél) kifejezetten könnyű. Kevés kivételtől eltekintve nem találkoztunk még olyan helyzettel, amikor ne tudtuk volna a napunkat kutyástul intézni. Természetesen a leggyakrabban éttermekben, kávézókban és bárokban fordultunk meg: ez az elmúlt három évben több mint száz esetet jelent. 

Nyilván sok múlik a helyek adottságán, méretén. Az apróbb üzlethelyiséggel rendelkező, pár asztalos éttermek, cukrászdák (például a Kérdli vagy a Magda cuki) a belső terekben nem, de a teraszon szívesen látják a kutyákat, de ugyanígy van az óriási forgalmú Csülök Bárban is. A szűkebb, vagy éppen nagyforgalmú terek valóban nehezebb terepet jelentenek egy kevésbé türelmes kutyának.

A Kisház kertjében kávézva (ahol viszont bőven van tér) arra lettünk figyelmesek, hogy éppen terápiás kutyakiképzés zajlik, ott tehát eleve olyan alkalmakat is szívesen látnak, amikor a kutyák nem kísérők, hanem főszereplők.

Személyes tapasztalatunk tehát bőven akad, és ahová szabad a bejárás, ott kivétel nélkül előzékeny, barátságos fogadtatásról beszélhetünk. A vizes tál jellemzően hamar érkezik, és a kutyás vendégek is egyre rutinosabbnak tűnnek. A képletből viszont sosem lehet kihagyni azt, hogy van a kutyabarát hely, a kutyás vendég és bármikor lehet egy olyan személy, aki viszont nem kutyázni érkezett, azaz sem sajátot nem hozott, sem a máséval nem szeretne túl közel, vagy túl hosszan időt tölteni. A harmonikus és mindenki számára élvezetes időtöltés érdekében rájuk is legyünk tekintettel.

A Rokusch azonban a vizestálnál is továbbment: egyenesen kutyakrékerrel várják a gazdájukat kávézni kísérő kutyákat. A mogyoróvajból, répából, lisztből és zablisztből, valamint kevés sóból készült alaptésztából sülnek ki az amúgy emberi fogyasztásra is alkalmas ropogtatnivalók. 

Azonban nem csak étterembe és kávézóba jár az ember négylábú társával, hanem akár vásárolni is. Az élelmiszereket árusító üzletekbe – talán érthető módon – csak nagyon ritkán léphetnek be kutyák, de jártunk már úgy, hogy midőn épp ki akartuk kötni a velünk érkező kutyát a húsbolt elé, kifejezett kérésre mégis beléphetett, persze szigorúan pórázon. Ahová még élelmiszerért mehetünk kutyástul az a Búza téri termelői piac, az Ízes magyar csemege, és néhány zöldségesboltba is beléphetnek négylábú társaink. De trafikokba, ruha- és designüzletekbe szinte mindig lehet kutyával érkezni.

Ahogy azt már korábban megírtuk: kutyával vendéglátóhelyre járni felelősség. Azt mindenki maga döntse el, sőt leginkább mérje fel felelősen, hogy a kutyája jól bírja-e a néha egy-két órásra is nyúló vacsorát, vagy hosszabb teraszozást, netán a nagyobb társaságot, a zajt, a hangos zenét, és hogyan viselkedik, ha másik kutyával találkozik. Nincs is burleszkebb jelenet annál, amikor két kutya addig tekeredik a szék- és asztallábak között pórázzal a nyakukon, míg a fél vendégseregre szükség lesz ahhoz, hogy kibogozzák őket. Tartsuk a kutyánkat magunk mellett, legyen rajta póráz, és hasznosnak bizonyulhat, ha viszünk neki valami rágcsálnivalót, amivel lekötjük a figyelmét. Semmiképp se adjunk neki az asztalról semmilyen ennivalót, és erre mindenki mást is kérjünk meg – a későbbi önfeledt kutyás élmények egyik záloga lehet ez.