„Nagyon egyszerű, hogy miért járok ide: a barátaim csinálják. Amikor a hely dekorációjáról volt szó, megkértek, hogy adjak pár képet, aminek az lett az eredménye, hogy lényegében lett egy állandó kiállításom. A stelázsin meg ott vannak a könyveim, azaz igazán otthonosan érzem itt magam.

Szimpatikus ebben a helyben számomra az, hogy kiesik a fősodorból, és nem kell nagyon menő helyeken ülnöm nagyon menők között a legmenőbb cuccokban. Nincs rémületes tömeg, ráadásul kialakult egy nagyon korrekt törzsközönség, akikkel tudok beszélgetni. Lehet azért járni különböző helyekre, mert 26 éves vagyok és pörögni akarok, de 50 évesen inkább azért járok ide, hogy az ismerőseimmel beszélgessek. Sokszor napi 12-14 órát dolgozom, és nem tudok úgy lefeküdni, hogy ezt ne vezessem le valahol, itt pedig ezt meg tudom tenni, hiszen mindig van valaki, akivel lehet egy jót dumálni.

Érdekes és különös ebben a helyben az is, hogy vannak emberek, akik meghatározott időpontokban járnak ide. Vannak a délutánosok, vannak a kora estések és vannak, akik éjszaka érkeznek. Én például általában este 9-kor szoktam ideérni, de 11 körül már indulok haza.

Mivel a Blöff sportkocsmaként is funkcionál, szívesen nézek BL-meccseket, EB-ket vagy világbajnokságokat. Nem vagyok nagy futballdrukker, de szeretem a jó focit. Ha magyar válogatott meccs van, akkor viszont nem jövök, mert olyankor tuti, hogy belekönyököl valaki a vesémbe vagy üvölt a fülembe, ami nekem már sok. Akkor szeretek ide járni, ha nyugi van. 

Összességében a Blöffről nem a New York kávéházat kell elképzelni és nem is egy késdobálót, hanem szimplán csak egy kellemes helyet.”