"10-12 éve járok ide, ugyanis a stúdióm itt van a közelben. A környék összes vendéglátóhelyét végigjártam már, nem volt velük semmi gond, de az István Pince a maga sármjával különlegesebb a többinél. Rengeteg dolog miatt szeretek ide járni. Az egyik az, hogy ha az ember ide bejön, akkor köszön, és visszaköszönnek. A másik, hogy itt az étlapon felül bármilyen személyes kérésemet megpróbálják teljesíteni ebédkor, ami nekem nagyon jól esik. Arról nem is beszélve, hogy én például a szódát szeretem, és itt szóda van.

Az István Pincében nyugodtan lehet egy társasággal hangosan beszélni, nevetni, politizálni, napi gondokról beszélni. Itt valahogy kitágulnak, és lesimulnak a dolgok, itt mindenki saját magát adja, a környezet nem nyomja rá a lelkedre azt a fajta megfelelési kényszert, ami más helyeken esetleg előfordul.  Azt figyeltem meg – ahogy az életem kifelé halad –, hogy azokat a helyeket kedvelem, ahol valódi emberek vannak, valódi beszélgetések zajlanak, és valódi ételeket szolgálnak fel valódi ízekkel. Itt a nokedli házi, a babgulyás az babgulyás, a sült burgonya világszám, nem mellesleg pedig szerintem a legjobb cigánypecsenye itt van a városban. De kérdem én: például rakott krumplit vagy töltött paprikát hol lehet ma enni a városban?

Az évben van 365 nap, ebből minimum 200-at az István Pincében étkezem. A minőség nem romlott, az emberek kedvessége nem romlott, a barátaim, akik ügyvédek, bírók, itt esznek velem, bár az ő egzisztenciájuk megengedhetné, hogy magasabb árfekvésű vendéglátóhelyen ebédeljenek, de ők is nagyon jól érzik itt magukat, éppen a hely valódisága miatt. Nekem nagyon fontos, hogy létezik az  István Pince."