Habár néhány év elválasztja a lányokat egymástól, viszont gondolkodásukat egy dolog kezdi meghatározni: a másik nem. Alapvetően a nevelőinek is ez lebeg a szeme előtt, csakhogy egészen más megközelítésből. A lányok meg akarják ismerni a fiúkat, komoly elköteleződés nélkül fel akarják fedezni a lehetőségeiket, illetve saját magukat, bimbózó nőiségük ezt a vágyat kelti bennük. A nagymama (és a nagybácsi) viszont másképp tekint a lányokra és a fiúkra is: feleség- és férjjelölteket látnak bennük, és azt vallják, hogy majd a nevelt lányok a házasságban eltöltött évek során megismerik, és végül megszeretik leendő férjeiket. Minek is várni az egésszel? Épp elkezdődött a nyári szünet, két-három hónap alatt túl lehet adni a népes hölgykoszorún, és mindenki megnyugszik. Meg lehet és meg is kell tanulni főzni, és azt is el kell sajátítani, hogy a férfi és az ő kívánságainak teljesítése az első.

Ezt a konfliktust dolgozza fel Deniz Gamze Ergüven első nagyjátékfilmjében, melynek hangulata, témája, illetve feldolgozásmódja egyből megragadta a nyugati közönség figyelmét, ugyanis egyből Golden Globe-ra és Oscarra jelölték. (Bizony, együtt versenyez a legjobb idegen nyelvű film díjáért a mi szívünknek kedves Saul fiával.) A fogadtatás valószínűleg nem véletlen. A számunkra megdöbbentő elnyomás képei és történetei, a lázadás sajátos formáinak ütköztetése hálás téma, az abszurditásnak tűnő, évszázadok óta kiirthatatlan szokások és néha komikumba, néha nagyon is tragikumba hajló lázadási kísérletek kellően élénk képei könnyen befogadhatóvá teszik a filmet, amit, biztos, ami biztos a legkisebb lány narrációja kísér végig, helyenként igencsak zavaróan. Török tündérmese a nyugatnak írva és filmezve.

Színes, feliratos, francia-német-török filmdráma, 2015, 97 perc, 2015, (16) Rendező: Deniz Gamze Ergüven. Szereplők: Günes Sensoy, Doga Zeynep Doguslu, Elit Iscan, Tugba Sunguroglu.

Apolló mozi: január 21-től

Értékelésünk: 4/5