Az első kérdést könnyű megválaszolni, március 15-én a pécsiek pont azt csinálták, mint 14-én és 16-án. Elsősorban azért, ami már a második kérdésre vezet át bennünket: nem tudtak a forradalomról. Az 1848-as tavaszi európai forradalmak híre mai szemmel nagyon lassan terjedt, a február 22-i párizsi felkelésről március elején tudtak csak Pesten. Nem csoda tehát, hogy Baranya megye lakossága március 17-én hallott először a pesti eseményekről, amikor egy komáromi kereskedő hajóval Mohácsra vitte a 12 pontot és a Nemzeti Dalt.
Pécsett másnap szervezték az első megmozdulásokat: röplapokat osztottak, a tömeg a mai Széchenyi téren gyűlt össze, ahol Perczel Miklós tartott beszédet. A beszédre már csak azért is szükség volt, mert a kor átlagembere nem feltétlenül tudott olvasni, így a röplapok sem értek volna célt. Az addig a helyi politikát meghatározó konzervatív nemesség háttérbe vonult, a város új, liberális országgyűlési követeket nevezett ki, és a sajtószabadság hírére megszületett az első pécsi napilap is, enyhe szépséghiba, hogy németül: ez volt a Pressfreie Flugblätter.
A forradalom árnyoldalához tartozik, hogy az események megingatták az osztrák pénzügyi rendszert, az új magyar kormánynak részben közadakozásból kellett hirtelen létrehoznia a forintot, és az így kialakult válság és élelmiszerhiány Pécsett zsidóellenes megmozdulásokhoz vezetett.
Az önállósodó Magyarországon a tavasz végén/nyár elején tartották az első választásokat, melyeken a liberális forradalmi erők győzelme nem volt egyértelmű: bár Aidinger Pál személyében haladó polgármester választottak a pécsiek, a közgyűlés többsége konzervatív maradt.
Mivel a nemzetiségi kérdés a forradalom központi eleme volt, és Bécs sikerrel állította maga mellé a szerbeket és a horvátokat, Baranya megyében okkal kellett tartani a katonai fenyegetéstől. Talán ennek is köszönhető, hogy a pécsi Jogakadémia hallgatói testületileg csatlakoztak a frissen felálló Nemzetőrséghez. A korai lelkesedés ellenére az új haderő toborzása, felkészítése és hadrendbe állítása nem tudott időben megtörténni, így szeptember második felében Jelacic horvát bán hétezer fős serege érdemi ellenállás nélkül tudott keresztülmasírozni Baranyán, de ez már a szabadságharc története.