A mai Caflisch cukrászda épületéről már 1695-ből találunk feljegyzést, ekkor a ház Nagy György tulajdona volt. 1789-ben Szieberau Ágoston cukrászmester vette meg, azaz ez az a pont, amikortól az épület cukrászdaként üzemel. Több tulajdonosváltás után – ám mindegyik esetében megmaradt a cukrászda-profil – 1849-től Hügel Benjamin vezette az üzletet, majd 1869-ben jött Caflisch Kristóf és elkezdett történelmet írni.

De hogyan került Kristóf Svájcból Pécsre? Nos, 13 éves korában a szülei Magyarországra küldték cukrászmesterséget tanulni, majd 10 évnyi tanulás, melózás és vándorlás után Pécsre került. A mai épületre 1869-ben kapta meg a bérleti jogot, tíz év múlva meg is vásárolta azt, alázatos munkával felfuttatta a cukrászdát, ám korán, 49 éves korában elhunyt.

Munkásságát felesége, Murányi Anna vitte tovább a legmagasabb szinten 1948-ig. Egy 1936-os interjúban sokmindent elmesélt a korabeli cukrászdáról a Cukros Ómamaként is ismert tulajdonos. „Amikor idekerültem az üzletbe, Magyarországon kezdőfokon állt a cukrászat, a mai értelemben vett cukrászdai életről nem beszélhetünk. A nők jártak csak el édességeket fogyasztani. Pécsett a poharazás volt a divat. Hatvanhat évvel ezelőtt Pécsett csakúgy, mint a legelegánsabb pesti cukrászdában, csak piskótatésztát, krémest, indiánert és berliner-fánkot szolgáltak fel. Ma a krémes sütemények a kedveltek. Régente ismeretlen volt a parfé, a fagylalt vízzel és nem tejjel készült. Az újításokat Svájcból hozták, Svájc irányítja ugyanis a cukrászat divatját. Boldogult férjem ott született, onnan jött Pécsre, és ezért tudott annakidején országos viszonylatban is az elsők közé emelkedni.”

Éva

Az 1945 utáni válságot a Caflisch-család sem kerülhette el. Az államosítás során elvették tőlük a cukrászdát, amit 1952-től a Pécsi Vendéglátóipari Vállalat működtetett Éva cukrászda néven. Caflisch Kristófné szerencsére már nem élte meg ezt a gyalázatot, 94 éves korában, 1948-ban elhunyt. A cukrászda 1988-tól viseli újra a Caflisch nevet.