Hegedűs Márk a PMFC NB III-as labdarúgócsapatának középpályása – legtöbben a stadionból ismerik őt. Ám azt már kevesebben tudják, hogy az Árkádban lévő Café Marco tulajdonos-üzletvezetője is. Két teljes embert kívánó munkát visz, ám ő igyekszik helytállni mindkét helyen.

„Szinte előbb tudtam rúgni, mint járni, édesapámmal állandóan fociztunk” – kezd bele Márk a történetébe, így aztán nem csoda, hogy a labdarúgás mellett kötött ki egészen kicsi korában. „Szekszárdon születtem, 5-6 éves koromban ott kezdtem el focizni. Azóta minden napomat a futball tölti ki, most már lassan 21 éve.” Szekszárdról Paksra került, 18 évesen viszont már Pécsett focizott, több szezont játszott a felnőtt csapatban. Egy komoly sérülés után viszontagságos volt a visszatérése, megfordult Siófokon és Kozármislenyben, ám már újra piros-feketében láthatjuk a PMFC középpályásaként. A csapat tavasszal nagy feladat előtt áll, hiszen karnyújtásnyira van előttük a feljutás, a hőn áhított NB II-es tagság. „Nagyon bízom a feljutásban. Nagyon sokat dolgozunk érte, azon van a fókusz, hogy ezt sikerüljön elérnünk. Nagyon fájna, ha nem jönne össze. Jól érzem magam a klubnál, Vas László vezetőedzővel jó viszonyt ápolok, hiszek a filozófiájában. Szeretem a klubot, szeretem a szurkolókat, hatalmas öröm itt játszani. Nagyjából 200 meccset lejátszottam már PMFC mezben, szeretném ezt az évet megkoronázni egy szép sikerrel.”

A napi több edzés, a hétvégi bajnokik, a kötelező pihenési idő betartása mellett hogyan jött be plusz munkaként a vendéglátás az életébe? – adta magát a teljesen jogos kérdés. „Soha életemben nem foglalkoztam vendéglátással. Jártunk ebbe a kávézóba korábban is a barátaimmal, és fülembe jutott, hogy az előző tulaj el akarja adni, de már nem emlékszem, hogy hogyan és miért, de a végén az enyém lett a most már Café Marco néven futó kávézó. Szerettem volna a labdarúgáson kívül valami mást is elkezdeni, mert a foci egy véges dolog, soha nem tudhatod, hogy meddig tart. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szüleim és a párom rengeteget segítenek, nagyon sok feladatot levesznek a vállamról, sok időt foglalkoznak a hellyel ők is.” Akik jártak már a kávézó környékén, gyakran láthatták, hogy néha Márk is dolgozik felszolgálóként. „Ha nyári-, vagy téli szünet van a labdarúgásban, beállok felszolgálónak én is, egyáltalán nem büdös a munka. Fontos, hogy ugyanazt a melót én is el tudjam végezni, amit az alkalmazottaktól elvárok. Nagyon élvezem a felszolgálást, szeretek a vendégekkel beszélgetni, szeretek adni az embereknek, és szeretem, ha azt látom, hogy ízlik nekik az, amit elfogyasztanak nálunk.”

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a sport világából mit tud hasznosítani a vendéglátásban? „A jó közösség az egyik legfontosabb, mert az egyén csak akkor működik jól, ha a csapat is jól működik. A szenvedély, a győzni akarás is a sportból jön: ha valamit csinálok, akkor azt szeretem a lehető legjobban csinálni, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el. Egy klubnál vannak olyan szabályok, melyek kiemelten fontosak: nem kések, nem vagyok tiszteletlen – ezek olyan dolgok, amiket ott megtanultam és betartok, itt pedig betartatom.”