Úgy tudom, a Hunyadi utca tengelye az egyik legrégebbi nyomvonal a városszerkezetben, itt mindig utca volt, és nagyon sokan koptatták előttünk. Számomra az év minden szakában élményt nyújt, Pécsett egyedülálló, ahogy összeérnek az út felett a lombok vagy ahogy télen árnyékok vetülnek az utcafronti házakra. Azért is szeretem, mert maga az élő történelem. Sokan laknak itt olyanok, akik látták épülni a Pálos templomot (Weichinger Károly), tudják, mely villák alkották a pécsi tüzérek tisztilakásait, de kivételes házak vannak itt a pécsi modernistáktól (pl. Forbát Alfréd) és a kortársaktól is.
A történelmi kontinuitás olyan jellemzője Pécsnek, amely kivételes módon komplex és teljes – egy kétezer éves város is van a lábunk alatt 3 méterrel! Kevesen tudják, de valamiért igen sok az egyezés a mai város és Sopianae utcáinak vonala között. Ez utóbbi római kori központja – ez volt a „fórum” – a történelmi belváros észak-déli tengelyeihez képest körülbelül egy fél belvárosnyival délre eltolva volt. Az akkori szerkesztési elvek szerint az egyik sarkát az igazságszolgáltatás helyszíne, a „basilica” alkotta, és azt igazán különleges véletlennek tartom, hogy éppen a mai Pécsi Ítélőtábla (Koller József) áll felette!
A Cella Septichora a világörökségi védettség elnyerésével a pécsi ókeresztény temető központi helyszínévé avanzsált, hiszen a kortárs védőépület egyben a földalatti nekropolisz mai látogatóközpontja. A helyhez azért is kötődöm, mert az építőművészeti doktori tanulmányaim kezdetén Bachman Zoltán meghívott abba a munkába, amely által kialakult a Cella Septichora mai környezete – láttam, ahogy újra felszínre került, majd megkapta a transzparens fedést és elnyerte a mai viszonyát Péccsel.
Kevesen tudják, hogy a pécsi születésű Bauhaus mester, Molnár Farkas Pécsett is jegyez egy házat. Ez a Kalliwoda villa a Surányi úton, eredetileg egy zenészházaspárnak készült. Szerencsére mindig jó kezekben volt, igazi etalonként tartja számon az építész szakma. A modernista épület őrzi az eredeti jegyeket, építészeti megoldásokat.
Végezetül egy orfűi épületet mondanék. A Forrásház (Csete György, Dulánszky Jenő) a hetvenes évek elején készült, egy igazi korai organikus épületnek számít. Profán ipari létesítmény, az orfűi karsztvíz hasznosítása volt a feladata, de Csetéék a nemzetközi szakmai sajtóban is nyomot hagytak vele – a mai napig jelentős épületnek számít.