„Be kéne már csajoznod vagy indíts valami blogot, ahol név nélkül leírod azokat a sztorikat, amiket nekem szoktál mesélni” – győzködte őt előző este törzshelyükön, a Nyers Takarmány bisztróban legjobb barátja, Bence, a ló. Hiába mondta neki Laca, hogy közvetlen munkatársa, Gabesz, a kukac született vamzer és orr nélkül is tuti kiszagolná, hogy ő áll a racoon.blog.hu hátterében, Bence csak röhögött és barátja rémületére túl hangosan elevenítette fel az alpolgármester múlt heti baklövését, aki a Tappancs-botrány kapcsán valami hülyeséget nyilatkozott a sajtóban, mire „felsőbb utasításra” levágták a karmait, ami egy vakondnak azért elég kellemetlen. (A karomlevágás persze nem derült ki, sőt, az Év Gerincese díjjal tüntették ki a tisztségviselőt, legalábbis ez a hír jelent meg a Helyiszájkosár.hu-n.)
Ezek jártak Laca fejében, amikor a szobornál megpillantotta régi gimnáziumi osztálytársát, a mindig fantasztikusan kinéző kacsát, Rebekát. Laca olvasta valahol, hogy Beki felkerült a helyi cool-listára, szóval nem számított rá, hogy a tojó éppen vele fog leállni beszélgetni. Először arra gondolt, úgy csinál, mintha a lovon ülő krokodil hadvezért figyelné, és így megússza a köszönést és a megalázó „micsoda egy jelentéktelen omegahím” pillantást, de a szerencse néha egy lúzerre is rámosolyoghat. „Szió, de szép a bundád!” – állította meg a fiút a kacsa. Laca még fel sem ocsúdott, amikor már megbeszéltek egy délutáni kávézást az Ugatásban, búcsúzáskor pedig Rebeka olyan mosolyra húzta csőrét, hogy ha nem lett volna párzási időszak, a mosómedvének akkor is mocorogni kezdett volna lábai között a „helyettes állattitkár”.
Laca szinte megrészegült a történtektől, és a városháza kapujában észre sem vette, ezért nem engedte előre a vedlésügyi főosztályvezetőt, Katalint. A rátarti, szupermilf aranysakál ezt nem kis megütközéssel vette tudomásul és elhatározta, megleckézteti a „mitugrász kis mindenevőt”.
A mosómedve se látott, se hallott. Ahogy leült az asztalához, nem az aznapi teendői tekintette át, ahogy szokta, hanem ismerősnek jelölte Rebekát a Tailbookon. Ha ebben a pillanatban nem nyit rá Lacára a bosszúra szomjazó főosztályvezető, a fiatal állat talán megúszta volna ezt a napot.
„Laca, azonnal jöjjön az irodámba! Nagyot hibázott az új emberkert engedélyeztetési eljárásában” – vakantotta (népies nevén) a toportyán.
A mosómedvének elborult az agya, de a szokásos kushadás helyett most megszólalt, és mintha a tápláléklánc tetején foglalna helyet, így válaszolt: „Én hibáztam, te alkalmi dögevő? És amikor az a veszélyes tényfeltáró újságíró megszökött az emberkertből, és megírt három cikket a Cicó macskatápüzem körüli mutyikról, ti meg azt se tudtátok, mit csináljatok, akkor ki hibázott? Takarodj vissza a vackodba, különben letépem a farkadat!”
Lacát azonnali hatállyal elbocsátották, de ez egyáltalán nem érdekelte. Ahogy kilépett a kapun, azonnal ráírt Rebekára, hogy „akkor Ugatás? :)”. A válasz pont úgy sokkolta, mint amikor a napokban belenyalt a romlott meztelencsigás joghurtba: „Szia, ne keress többet, összekevertelek egy másik mosómedvével, bocsika!”
Laca a munkaügyi központ felé vette az irányt.
TANULSÁG: Ne igyál előre a kacsa csőrére! Legyél mindig alázatos a nálad erősebbekkel szemben, még akkor is, amikor egy pillanatra úgy tűnik, van esélyed ellenük. Nincs.