A nevelés szemlélete a Waldorf-pedagógiára épül: a hangsúly nem a teljesítményen, hanem a gyerekek életkorához igazodó, fokozatos fejlődésen van. Ezt a megközelítést gyakran a „fej, a szív és a kéz iskolájaként” említik, ahol a gondolkodás, az érzelmi megélés és a cselekvés egymást kiegészítve van jelen, amely önálló gondolkodásra nevel.
Az óvodai mindennapokat állandó ritmus jellemzi, sok szabad, fantáziavezérelt játékkal, mozgással és alkotással. Az iskolai évek során az epochális tanulás ad keretet a gyerekeknek: egy-egy témával hosszabb időn át foglalkoznak, teret adva az elmélyülésnek. Az olvasás, írás és számolás tanulása gyakran rajzból és mozgásból indul, az angol és a spanyol nyelvvel pedig már az alsóbb évfolyamokon, élményeken és beszéden keresztül találkoznak a gyerekek.
A művészetek, a kézimunka, az ének és a mozgás – köztük a Bothmer-gyakorlatok – a tanulás természetes részei, a természet közelsége pedig erdei sétákon és megfigyeléseken keresztül válik tapasztalattá. A Mandulafa életében fontos érték a közösség: a pedagógusok és a szülők együttműködése biztonságos, emberléptékű közeget teremt.
Az óvodákba és az iskolába jelenleg zajlik a jelentkezés.
(X)