Alföldi, kisvárosi gyerekként, aki mindig is nagyvárosba vágyott, elképzelhetetlen, hogy valaha is hátra hagyjam urbánus életvitelemet. Mérget nem vennék rá, hiszen már a környezetemben is számos ember van, aki váltott és maga mögött hagyta a nyüzsgő, zajos, embertömeggel teli városokat és vissza sem fordultak. Amikor általános iskolai és gimnáziumi dolgozatban az a feladat jött veled szembe, hogy „Mondj három okot, ami miatt az emberek a faluból városokba vándorolnak!”, kapásból mindenki papírra vetette, hogy több munkalehetőség, nagyobb szórakozási és ismerkedési tér. Fordítva viszont mit írnál? Én talán ezeket: megnőtt természetes élettér, kevesebb stressz, egészségesebb lét. És ebben van is valami, hiszen a mostani időszakban a tanulmányok, cikkek száma is megnövekedett ezzel a témával kapcsolatban, hiszen, ha nem is közvetlen kiváltó ok, de a pandémiai is előmozdította a városból-vidékre való mozgást, hiszen korlátozottá váltak a lehetőségek a városban és elég gyakran magával ragadta az embereket a bezártság érzete a kis panellakásokban. Saját tapasztalat – hiszen ex-vendéglátósként nem sok munka akadt ezen a területen a lezárások alatt –, hogy én is előszeretettel mentem a telekkel rendelkező kollégámmal „földet művelni”. Hiszem, hogy nem vagyok egyedül azzal, akinek egy ilyen kiruccanás örömforrást jelentett. Azonban vannak olyanok is, akik egy ilyen alkalom után beleszeretnek abba az életmódba, amelynek mindennapját kitölti a növénytermesztés és az állattenyésztés. De mik is azok az okok, ami miatt ezt az életet választotta? Természet, csend, boldogságérzet, és nem utolsó sorban a kevésbé anyagias lét.

Sokan azt hiszik, hogy a társasági élet nulla vidéken, de ez nem feltétlenül igaz. Falun mindenki ismer mindenkit. Nem vagy idegen és nem vesz téged körbe ezer-meg-ezer ismeretlen ember, akik talán csak ránézésre formálnak véleményt rólad. A faluban más, ott megszólítanak és beszélgetnek veled és ezáltal válsz ismertté számukra. De, ami számomra fontos, hogy szabadságérzet tölt el vidéken. Még ha csak egy kirándulás alkalmával is kilépek a városi életből, akkor is érzem, hogy szabadabb vagyok, nem kötnek olyan normák és szabályok, mint a városban. Talán ez a legnagyobb vonzerő a vidéki életben.