„A művészetek mindig is közel álltak hozzám. Hároméves koromban mondtam először, hogy énekesnő szeretnék lenni, és nagyon örülök annak, hogy az lettem, bár nem vagyok képzett énekes” – vág bele a közepébe Viki, akinél – mint látszik – egy percig nem volt kérdés, hogy milyen pályát választ magának. „Miután a zenei alapokat megtanultam a barcsi általános iskolában és zeneiskolában, a szintetizátort választottam. Azzal jártam fellépni tizenéves koromban – klasszik vidéki, sárga mikrofonfejes fellépéseket nyomtam. Nagyon lakossági dalokat játszottam, de mégiscsak itt indult el valamilyen szinten a zenei pályafutásom. Nyilván vonzott ennél magasabb szintű művészet is, de akkoriban hatalmas könnyű-pop rajongó voltam, a kilencvenes évek gyermekeként imádtam például a Bestiákat. Tinédzserkoromban aztán a komolyabb zenék felé fordultam”.

A barcsi szintis haknitól ugrunk egy kicsit az időben, méghozzá a 2010-es évekbe, amikor is beindult Viki pécsi énekesi karrierje. „A Pixelplants 2014-ben alakult, ám ennek volt egy előzménye, méghozzá a Soyuz7 zenekar, amit barátainkkal alapítottunk és több éven át futott. Ennek feloszlása után hoztuk létre Sadával (Dézsi Sada, zenekarvezető, nem mellesleg Viki férje – a szerk.) a Pixelplants-et.” Kíváncsiak voltunk arra, hogy Viki szerint hol tart ma, 12 évnyi működés után az együttes, és milyen jövő előtt állnak? „Mint minden zenekar életében, nekünk is voltak jó és rossz korszakaink, ám a lelkesedésünk töretlen. Szerintem most nagyon jó irányt vettünk, jó felé áll a vitorlánk. Tavaly megjelent a lemezünk (Chapters from the Diary of Nothing), aminek sikerült egy egész jó ívű lemezbemutató turnét összeraknunk. A lemez felvételét és a turné nagy részét gitárosunkkal, Palázsy Mikivel toltuk le, de ő most novemberig külföldön van, ezért Számvéber Tamással egészülünk ki, aki a Black Nail Cabaret gitárosa és hangtechnikusa is. Az pedig, hogy a Pixelplants tud-e nagyobbá válni, arról fogalmam sincs. Underground műfajban zenélünk, angol nyelven éneklünk, ezért előfordulhat, hogy ’csak’ egy pécsi klubzenekar maradunk, de ez engem így is nagy büszkeséggel tölt el.”

A zene után kitérőt teszünk a színház világába, hiszen Viki immár öt éve a Pécsi Nemzeti Színház művészeti titkára. Mielőtt elmerülnénk a részletekben, tisztázzuk, hogy mit csinál egy művészeti titkár. „Azt szoktam mondani, hogy híd vagyok az igazgató úr és a társulat között – Lipics Zsolt egyébként éneklő művészeti titkárnak szokott nevezni. A feladatom nagyon sokrétű, de minden pillanatát élvezem. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csodálatos színházban, egy ilyen nagyszerű társulattal dolgozhatok együtt.”

Mivel Viki az összes előadást megnézi, kértük, emeljen ki az idei évadból olyan darabokat, melyek igazán közel állnak a szívéhez. „Számomra az egyik meghatározó darab az idei évadból a Hárman a padon című előadás, amiben Vári Éva, Stenczer Béla és Németh János játszik – ez az egyik legjobb része a munkámnak, hogy ilyen csodálatos kollégáim vannak. Megtiszteltetés számomra, hogy az ő művészeti titkáruk lehetek, és megható, hogy ez az idős színészgeneráció micsoda tisztelettel fordul felém. Az igazgató úr rendezését, a Rómeó és Júliát is kiemelném, és nem csak azért, mert Sada írta a zenéjét. Zsolt egy modern előadást hozott létre, Varró Dani legfrissebb fordítását használtuk, a díszlet klasszikusabb, de szövegben és zenében abszolút egy modern átirata és feldolgozása Shakespeare remekművének. A felsorolásból kihagyhatatlan A Pál utcai Fiúk, ami ízig-vérig sikerprodukció”.

Mint látszik, Viki életében mind a színház, mind a zene meghatározó szerepet játszik, de vajon a kettő közül melyik adja számára a legtöbbet? „Jelenleg a munkám és a hivatásom a színház, de a zenében tudom igazán elengedni magam. Amikor fönn állok a színpadon, azt érzem, hogy az vagyok leginkább én.”

Végezetül A Pécsi Dal Napja került terítékre, és persze az, hogy a Pixelplants milyen dalokkal készül a koncertshowra. „Szuper kezdeményezésnek tartom A Pécsi Dal Napját. Amikor megláttuk a tavalyi esemény fellépőinek névsorát, és mi nem voltunk benne, azt mondtam a Sadának, hogy de jó lenne egyszer ezen fellépni. És tessék, most mi is ott leszünk! A Kispál-feldolgozással egy kicsit meg voltunk lőve, de végül az Őrjárat című dalt választottuk, és egy izgi, merőben más átirattal készülünk. A másik feldolgozásunk a The Casio Samples When I Was Only Five-ja lesz – a Casio abszolút meghatározó zenekar számunkra, ez pedig az egyik kedvencünk tőlük. És persze eljátszunk egy saját dalt is, méghozzá az új lemezünk legnagyobb slágerét.”