Dudás Attila egy kis baranyai faluban, Drávasztárán született, ott járt általános iskolába. „A suli után mindenképpen szakmát akartam tanulni” – kezd bele a sztorijába. „Édesanyámban merült fel a gondolat, hogy fodrász legyek, ám tizenöt évesen abszolút nem volt tudatos a részemről, hogy ezt a pályát választottam, inkább a könnyű munkát láttam benne. A gyakorlatom első évét Harkányban töltöttem, a Resti melletti fodrászatban. Bevallom, nagyon nehézkesen ment, egyáltalán nem gondoltam volna ekkoriban, hogy ezen a pályán maradok. A második évtől kezdett el velem foglalkozni Fischer Imre bácsi, és egyik napról a másikra minden megváltozott bennem a szakmával kapcsolatban. Megismertette velem a fodrászat szépségét, tudott motiválni, elkezdtem sikereket elérni, melynek eredményeképpen az osztály utolsójából az osztály elsője lettem.”

Attilának tehát kezében volt egy szép szakma, ám a Dudás-Hajas Szalon létrejöttéig rögös út vezetett. „A katonaság után a Bem utcai (mai Irgalmasok utcája – a szerk.) női fodrászatban dolgoztam. Sokat köszönhetek az ottani kollégáknak, de azt éreztem, hogy ennél nekem több kell – elkezdtem magam képezni és elkezdtem fodrászversenyekre járni. Aztán egy újságban olvastam, hogy Hajas László, aki akkor nyitotta a második szalonját Budapesten, partnereket keres. Ezek a szalonok már olyanok voltak, melyeket én is elképzeltem magamnak. Írtam neki egy levelet, rövid időn belül válaszolt is, és leírta, hogy milyen partnerségben gondolkodik: keressek egy üzlethelyiséget, béreljem ki, szedjem össze a csapatomat, ő pedig a szakmai irányítást adja hozzá. Mivel semmi tőkém nem volt, ezért ezt gyorsan el is felejtettem. Mindeközben folyamatosan jártam Budapestre, minden bemutatón, hajshow-n ott voltam, könyvekből, VHS kazettákból tanultam és képeztem magam. A legnagyobb hatással a Hajas László által vezetett Wella Top Team volt rám, az volt a célom, hogy ugyanolyan prominens fodrásszá váljak, mint ők. Ez az álmom végül megvalósult: 10 évet töltöttem a Wella Kreatív Team csapatában, ma pedig már a L’Oréal magyarországi nagyköveteként dolgozom. Érdekesség, hogy a karrierem szempontjából fontos mérföldkő egy újabb újsághirdetéshez köthető. Ebben az állt, hogy Hajas László és az Anakonda cég (ez egy magyar kozmetikai termékeket gyártó vállalat volt – a szerk.) közösen nyit egy üzlethálózatot, melynek egyik első üzlete Pécsett lesz, és castingot szervez. A castingra természetesen elmentem. Az üzlet a Színház téren nyílt meg 1994-ben, és a Hajas azt szerette volna, hogy én legyek a bolt szakmai vezetője. Akkoriban ez a szalon volt az ország legmodernebb üzlete, de az utolsó pillanatban visszaléptem ettől a munkától. Egy év múlva újra leültünk, és meggyőzött arról, hogy vállaljam el, így a szalon szakmai vezetője lettem. Később üzletvezetőként dolgoztam, majd hosszú évek alatt a bolt tulajdonosává váltam, de Hajas Lacival a szalon-partneri kapcsoltunk mind a mai napig megvan. Egy idő után a szalon kinőtte magát, ezért 2016-ban átköltöztünk a mostani, Király utcai üzletünkbe.”

Mitől jó egy fodrász? – tettük fel ezt a könnyűnek tűnő kérdést Attilának, ám kiderült, hogy ez sokkal összetettebb és bonyolultabb kérdés, mint ahogy azt egy hétköznapi ember gondolná. „A fodrászat 90 százalék pszichológia és csak 10 százalék képesség. Elsősorban az emberi kapcsolatokról szól. Empatikusnak kell lenni, fel kell ismerni a vendég motivációját, valamint elengedhetetlen a jó esztétikai érzék és látásmód. A Hajas Laci szokta mondani, hogy az menjen el fodrásznak, aki segíteni akar másokon. A mi feladatunk ugyanis az, hogy az embereket szebbé és magabiztosabbá tegyünk. A munkám során elsősorban a stílus és az egyéniség találkozását segítem, hogy mindenki az életformájához igazítva, mindig sajátjának érezhesse a haját, ugyanis önmagunkat megtalálni ebben a folyamatos változó világban szerintem több annál, mint hogy sztárok megjelenését próbáljuk magunkra húzni.”

Attilának a munkája mellett szívügye a kortárs pécsi képzőművészet, éppen ezért a szalon falai galériaként is működnek. „Londonban láttam először azt, hogy képzőművészeti alkotások megjelennek olyan helyeken, ahol nem jellemző, például butikokban vagy éttermekben. Ennek a mintájára azt gondoltam, hogy ez nálunk is működhet. Két galériával, a Zsdrál-lal és az Ancora-val dolgozunk együtt, most éppen Bóbics Diána munkái láthatók nálunk.”