Ahhoz, hogy Fanni megtalálja magát a zenekari életben, először gyerekként próbálgatta magát a zenében. „Mindig nyüzsgő gyerek voltam, elég sok mindenbe belefogtam. Hat évesen mindenre beiratkoztam, aminek tetszett a neve: néptáncra, hittanra, szolfézsra, zongorára, még rajzszakkörbe is. A szolfézstanárnőm javasolta, hogy énekeljek. Később jártam énektanárhoz is, volt egy-két énekverseny, amiken elindultam. Anyukámék voltak a legnagyobb támogatóim, vagyis azok még a mai napig is”. Az egyéni produkcióktól a tinédzserévek a zenekarok felé sodorták az énekest. „Egy régi ismerősöm tudta, hogy énekelek, és előállt az ötlettel, hogy próbáljunk együtt zenélni. Először csak egy dobbal meg énekkel mentünk le próbálni, ami igazából katasztrofális volt, mégis ebből alakult meg a Lékkör. Ma már el sem tudom képzelni, hogy ne zenekarban énekeljek, sokkal jobban érzem magam, ha vannak körülöttem. Azelőtt nagyon félénk voltam, de az első koncertünkön rájöttem, hogy milyen jó dolog mozogni a színpadon, és hogy van mögöttem néhány másik ember, akik segítenek. A Lékkörrel ráadásul hamar meghívtak minket különböző helyekre, és tudtunk játszani a környéken, a Fishing on Orfűn, az EFOTT-on, és az Est Caféban nagyobb előadó előzenekaraként is. Ezen az együttesen keresztül ismertem meg azokat a társaimat, akikkel most zenélünk együtt”.
Fanni jelenlegi két zenekara két különböző hangulatot és hozzáállást képvisel. „A Doggos egy kicsit rockosabb, indie-vonal. Mindegyikünknek volt már zenekara előtte, úgyhogy szoktuk úgy emlegetni a Doggost, mint a mi kis supergroup-unk, amiben mindenki olyasmit csinál, amit szeretne. A Kikeltető tehetségkutatón elnyertünk egy videoklipforgatási lehetőséget, amit le is forgattuk a múlt hónapban és június 24-én jelenik meg a Keret Blogon. Játszottunk több helyen az országban, plusz a Kolorádó Fesztiválon, de megyünk nemsokára a Bánki-tó Fesztiválra is. Már a megalakulásunkkor beadtuk a jelentkezésünket a Made in Pécs Fesztiválra, pedig akkor még nem igazán voltak saját számaink sem, de gyorsan megírtunk néhányat, hogy felléphessünk”. A Doggosban a dalokat közösen írják. „Valaki lehoz egy témát és azt elkezdjük közösen bontogatni. Én hozom az énektémát az alapra, a szöveget pedig mindig közösen írjuk. A július 2-án megjelenő új kislemezünkön lesz egy komolyabb hangvételű dal, aminek a basszusgitárosunk, Bogi írta a szövegét, de az alapján, amiről én beszéltem neki, így dolgoztunk együtt. A Kaktusban pedig magyarul énekelek, amit nagyon szeretek. Ők egy régebb óta működő zenekar, ahol összeszokott emberek vannak, én pedig régóta be szerettem volna hozzájuk kerülni, úgyhogy nagyon örültem, amikor felkértek énekesnek. Velük is játszunk a Fishingen augusztusban. A Doggosban sárga gumicsizmás őrült csaj vagyok, a Kaktusban meg inkább visszafogottabb. Tök jó, hogy mindkettő énemet kiélhetem!”
Sokszor mondják, hogy Pécs a magyar Liverpool. Fanni ezt sokszor meg is tapasztalja. „Akárhova megyünk, mindig bemondják, hangsúlyozzák, hogy pécsi zenekar vagyunk, ami néha már kicsit fárasztó is. Ez köszönhető a Made in Pécs Fesztiválnak, ami viszont tényleg az egyik legkirályabb dolog! Tavalyelőtt késő este léptünk fel, sokan voltak, nagyon nagy élmény volt. Úgy jöttünk le a színpadról, hogy üvöltve kérdeztük egymástól: Úristen, ez mi volt? Amúgy is azt nagyon szeretem, amikor megkérdezem a színpadról, hogy „hogy érzitek magatokat?”, akkor nem csak anyukám vagy apukám tapsol egyet az első sorban, hanem jön az az erős sikítás. Az nagyon jó érzés!”
A zenéléssel a vendéglátás jó párost alkot az énekes szerint, és mivel a Reggeliben dolgozik, a Király utcai tengelyen nem marad le az eseményekről sem. „Jobban megismertem a várost és az embereket azáltal, hogy a Nappaliban és a Reggeliben kezdtem dolgozni, több lehetőséget is ennek köszönhetünk. Ráadásul nekem testhezálló, hogy emberekkel beszélek és foglalkozom, mert nagyon szeretek beszélni, pörögni, emberek között lenni.”