Mint tudjuk, egy építkezéshez először le kell tenni az alapokat. Zsófi esetében a szülei indították el őt a pályán. „Tinédzserként nem igazán tudtam eldönteni, hogy mit akarok. Nagyon szerettem rajzolni és a reál tárgyakból voltam jó, így szülői nyomásra választottam ezt a pályát, és abszolút nem bántam meg. Harmadéves koromban jött hirtelen egy szikra, akkortól nagyon bele tudtam élni magam a tervezésbe, és azóta is teljes elhivatottsággal végzem a szakmámat. A mesterdiplomám megszerzése óta vállalkozóként dolgozom, egyedül, illetve az öcsémmel karöltve, merthogy ő is ezt a pályát választotta.” A harmadévben kapott lendületet ma már a doktori iskolában kamatoztatja. „Alapvető témám a beton, ami egy időt álló, borzasztóan értékes anyag: száz év múlva is pontosan ugyanazt a formáját mutatja. Ha nemesedik, akkor is szép arcát mutatja. Én az értékmentést, a műemlékek felújítását, a hozzáépítést betonnal szeretném kiegészíteni, most van is erre egy jó projektem a szülővárosomban, Veszprémben. A saját jelenlegi tervezői munkáim elsősorban családi házak, társasházak, pályaindító projektek. Ezeknél nagy a megrendelői nyomás és a szabályozások kevésbé engedik szárnyalni a fantáziám. Persze, ebben is benne van a kihívás, hogy azt a szemléletmódot, amit építészként képviselek, összehozzam a megrendelői kérésekkel. De nagy öröm számomra, hogy a doktori képzésen sok fiktív, pályázat-jellegű projekttel tudok foglalkozni, mindenfajta kreativitásomat kiélhetem benne.”
Zsófi úgy fogalmaz, hogy szerelmes Pécsbe. Így aztán nem is meglepő, hogy a mesterképzésben diplomamunkaként a TV-tornyot gondolta újra, nem is akárhogyan. „Mivel a torony betonból készült, emiatt pont ugyanabban a formájában tetszeleg most is, mint amikor átadták, viszont a környezete, a belső terei elhanyagoltak. Az üzemeltetők nagyon segítőkészek voltak, így bejárhattuk az egészet, például a kilátó feletti, 80 méteren lévő szintet, ami korábban katonai és rendőrségi megfigyelő szint volt. Elindított bennem valamit, hogy vannak olyan funkciók, amiket nem használnak ki egyáltalán, és elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne ezen javítani. Az volt a koncepcióm, hogy a jelenlegi szintek megtartásával és bővítésével minden szintnek 360 fokos panorámája legyen.” Zsófi terveiben a jelenlegi jegyszedő iroda és az adó-vevő épület megszűnne, minden funkciót az épületbe integrálna, így nagyobb területet parkosítva a torony körül. „Terveztem a toronyhoz egy fogadó szintet, ahol tudnának várakozni a látogatók, és annak az emeletén helyeztem el a berendezéseket. A meglévő négy darab sugárzó erkélyt, amire a tányérok vannak felerősítve, leszedtem. A jelenlegi étterem szintjén alakítottam ki a konyhát, ami fölött megtartottam a nyitott kilátót, és fölé került az étterem, ami szintén 360 fokban körbejárható lett. Ide üvegbordákkal merevített hajlított üvegezést terveztem. Végül ráhelyeztem még plusz két szintet, amiknek nagyobb az alapterülete: rendezvénytermet és kiállítóteret terveztem, valamint egy kávézó szintet, ami 100 méteren lenne, így a Balaton felszínét is láthatnánk. Végül egy obszervatórium szintet helyeztem még ezek fölé, ami a korábban a TV-torony helyén állt Kiss József-kilátó meteorológiai állomás funkcióját is betöltené. A jelenlegivel megegyező magasságban tartottam meg a befejező kérget, amire díszítéseként egy vasvillát helyeztem el, így a tervezett torony magassága 250 méter, a jelenlegi 197 helyett.” A bátor és átgondolt terv számos szakmai elismerést kapott. „Annyira érdekesnek tartották a témámat, hogy diplomadíjat kaptam érte, és több építészettel kapcsolatos online fórumon is prezentálták a tervemet, például az Építészfórumon és az Oktogonon. Annak idején naiv fiatalként felhőkarcolókat szerettem volna tervezni, végül is a toronnyal ez valamelyest beteljesedett: lényegében ez egy felhőkarcoló tervezése volt, ráadásul másoknak is tetszett.”
Mi nagyon szeretnénk a jövőben arról írni, hogy ez a nagyszerű terv megvalósul. Ha így lesz, ígérjük, megírjuk!