Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki egészen fiatalon kezdett hangszeren játszani, mégsem gondolta sokáig, hogy zenész lesz belőle. „Már általános iskola elején jártam zeneiskolába, tanultam szolfézst, aztán csellózni. A Kodály Zoltán Gimnáziumban ének tagozatos voltam egy ideig – amíg nem voltam hozzá túl link –, ott karvezetést és zongorát tanultam. Akkoriban kezdtem el basszusgitározni és gitározni autodidakta módon. Ezek voltak az alapok, aztán jöttek a zenekarok, ahogy éppen alakult. Egyszer megpróbáltam összeszámolni, hogy hány emberrel zenéltem együtt, de nem sikerült, annyian voltak.”
Keko nem csak sok emberrel, de sokféle hangszeren és műfajban is játszott már. „A 94-es Diáksziget Fesztiválon játszottunk a Sine Morbo nevű zenekarommal, akikkel sokáig zenéltem. Volt aztán a Kék Légy, ami metál/rock volt, majd később a komlói CS.Í.T., akikkel először tapasztaltam meg, hogy milyen bejárni az országot, együtt utazni egy turnén. Utána jött a népzene, azon belül először horvát népzenével kezdtem foglalkozni egy barátom megkeresésére. Az első fellépéskor még csak ismerkedtem a bőgővel, amit később nagyon megszerettem. Csináltam a Pavilont Takáts Eszterrel, jött az Intermagyar, 2010-től meg a Punnany Massif hat éven keresztül. Közben szerveztem is koncerteket zenekaroknak, a Zagasticnak és az Eszter és a Gumizsuzsinak.”
Ha azt gondolnánk, hogy a zenekarok száma, amikben Keko játszik, mára kevesebb lett, akkor tévedünk. „Most öt zenekarban játszom. A Hanga Bandával autentikus magyar népzenét játszunk, a Sodrásban szintén népzenét, de kicsit szabadabban értelmezve, aszerint, ahogyan mi érezzük. A Kacajban négy éve dobolok, szerintem nagy potenciál van a zenekarban, fiatal, lelkes és jószívű srácokkal csináljuk. A Dirt Danger az egykori D.O.G.-ból alakult át, velük épp egy új műsorra készülünk. Lipics Gergő barátommal pedig van egy duónk, amiben ő hegedül, én dobbal és gitárral kísérem. A covid idején duóban jártunk utcazenélni, és sokan megtalálnak bennünket most is, hívnak fellépni.”
Úgy tűnik, hogy a sok műfaj közül mostanra a népzene került előtérbe. „A népzenében éreztem azt, hogy ezt keresem, mert elképesztő energiák vannak benne. A Kacajjal pedig úgy adjuk ezt vissza, hogy bulizós is legyen. Gyakorlatilag népzenét csinálunk dobbal kiegészülve, a lüktetést próbáljuk visszaadni. És nagyon úgy tűnik, hogy ez működik, szüksége van rá az embereknek, sokan mondták azt, hogy olyan húrokat szólaltatunk meg bennük, amikről nem is tudták, hogy vannak.”
Mit csinál a zenész, amikor nem zenél? – kérdezhetnénk, és kérdezzük is. „Van, hogy a szabadidőmben zenélek a gyerekeimmel, mindháromnak van tehetsége és érdeklődése a zene iránt. De egyébként, amikor nem dolgozom, akkor úgy pihenek, hogy nem hallgatok zenét, ugyanis ha bármi szól, akkor nem tudok nem arra figyelni. Ezért például, ha egy házibuliban elkezdődik a zene, akkor engem el is veszítettek. Hogy lenne szabadidőm, az egyébként túlzás, mert ha épp nincs más, akkor a Lyceum utca 4-ben (a volt Ti-ti-tában – a szerk.) csinálok mindenfélét, például székeket újítok fel, karbantartok, és a Ti-ti-tá udvarán, meg a saját kertemben kertészkedek. Van egy olyan vágyam is, hogy egyszer majd vidéken éljek, növényeket termesszek és állatokat tartsak.”
Keko a pécsi zenei közösségért is aktívan dolgozik. „A Lyceum utca 4 gondnoka vagyok már öt éve és a korábbi ZION-os tapasztalataimat hoztam ide is. Így mostanra egy kivételével minden teremben próbaterem vagy stúdió működik. Ahogy itt találkoznak az emberek, abból születnek új ismeretségek, új produkciók is. Nemsokára újra nyílik a kocsma rész, ahol átalakítottuk a színpadot, ezt a Made in Pécs Fesztiválon teszteljük is élesben.” Azon a Made in Pécs Fesztiválon, amin már jónéhány formációval fellépett már az elmúlt években. „Volt olyan zenekar, ami arra az egy koncertre állt össze, és volt olyan év, amikor három fellépésem is volt aznap, három különböző felállásban. Idén csak a Kacajjal játszom, a nap többi részében a Ti-ti-tában leszek és megnézem a helyi rockzenekarokat. Nagyon jó, amikor élet van itt!”