Portrénk főszereplője, Zalán zenei pályafutásában hamar megmutatkozott az alkotókedv és az egyéni utak keresése. „Szülői indíttatásra kezdtem zenét tanulni. Hét évig jártam zeneiskolába, zongora volt a hangszerem. Nem szerettem azért eljátszani valamit, mert muszáj, úgyhogy gyakran saját verziókkal és szerzeményekkel terheltem a zongoratanáromat. Tíz-tizenkét éves lehettem, amikor hozzájutottam az unokatestvérem szintijéhez és néhány nap alatt össze is raktam két lemezt magamnak. Nem tudom, hogy ha ma meghallgatnám, akkor sírnék-e vagy nevetnék, de akkor nagyon jó volt csinálni.”
Zalán tinédzserkorában a lakótelepi csoportidentitás egyik alapkérdése volt, hogy „duranos vagy depeses vagy-e”, ő az utóbbiak közé tartozott. „Bitter Peti barátommal akkoriban haverkodtunk össze és elkezdtünk együtt zenélni. Írtunk szövegeket is, de sokáig nem találtunk énekest. Aztán összeakadtunk Oláh Gabiékkal és akkor mi lettünk négy taggal az Art Machine. Ezzel a formációval már voltak fellépéseink. Nem tartott sokáig, egy-két év alatt feloszlottunk, azután egy ideig megint inkább csak a fióknak gyártottuk a zenéket Petivel. 1996-ban Konsti (Kajsza Konstantin – a szerk.) barátom mutatott be Jelinek (Bien János – a szerk.) és Szityónak (Szili László – a szerk.), így kerültem be az Idollzba, csináltunk egy lemezt és velük is koncerteztünk többfelé az országban. Ez is egy rövidebb projekt volt, amit néhány év szünet követett. Közben mindenféle zenei hatás ért, például Flinter (Makai Gábor – a szerk.) és Konsti rengeteg jó elektronikus zenével ismertetett meg. 2003 környékén találkoztam azokkal a srácokkal, akikkel a Spacesh!t-et hoztuk össze. Csináltunk lemezt is, amíg tíz év után szét nem széledtünk a világban, Szabados Gergő például kiköltözött Lisszabonba. Vele egyébként az Amber Smith-ben is játszottunk együtt, amikor Budapestre költözve Poniklo Imréékhez is beszálltam billentyűzni. Ezen kívül egy ideig voltam a TEJ tagja Pálinkás Tamás mellett. Miután mindezek valahogyan lecsengtek, 2018-ban elkezdtük csinálni a zenéket duóban Poniklo Imivel Vulome néven, és ez azóta is tart. Elektronikus zenét csinálunk pici gitárral, pici énekkel. A Made in Pécs Fesztiválon azt mondta rá valaki, hogy easy beat, nekem ez a megnevezés tetszik. Nyáron készítettünk egy lemezt, meg van már egy videoklipünk, de fellépéseink eddig még csak a Made in Pécs Feszten voltak, tavaly és idén, de valószínűleg szervezünk majd mást is. Egyszerre tekintünk magunkra fejlődő produkcióként, amit meg szeretnénk mutatni, ugyanakkor nem görcsölünk rá, nincs megfelelési kényszer. Ez egy nagyon szabad és kellemes zenélés, egyfajta kegyelmi állapot.”
Bár már egy kisebb poptörténeti lexikont felsoroltunk, még tudjuk fokozni a dolgot. Zalánnak ugyanis osztálytársai voltak a legendás MegaSound System tagjai, a lemezeiken Zeusz fedőnéven emlegetik. Aztán a hiphop vonal visszaköszönt munkásságában. „A Spacesh!t-es időkben összehaverkodtunk Marsalkó Dáviddal, aki akkoriban kezdett zenéket csinálni, de még volt benne bizonytalanság, hogyan kell összerakni egy dalt számítógépen. Pár dalba besegítettünk, ő hozta az ötletét meg a szövegét, ám Dávid nagyon hamar ráérzett, és az első két dal után már csak ott voltunk a közelében. Később pár videoklipben is szerepeltünk, például A feneked a gyengémben. Akkoriban a Keleti Blokkban próbáltak ők is, meg mi is.”
Kérdezhetnénk és meg is kérdeztük, hogy ennyiféle előzmény után hol látja magát Zalán tíz-húsz-harminc év múlva a zene világában. „Apukám fiatal korában zenélt, utána kihagyott vagy negyven évet és újra összerántották a zenekart a hatvanas éveikben. Nekem természetes, hogy valamilyen formában mindig zenélni fogok. Úgy képzelem, hogy amikor már öreg bácsikák leszünk és még tudunk találkozni valamelyik sráccal, akivel valaha zenéltem, akkor tutira nekiállunk örömzenélni. Szerintem zörögni mindig fogunk. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mennyi élményem volt és van a zenélés által, beleértve ebbe a haverokkal a jammelést és a nagyobb fesztiválszínpadokon való fellépéseket is.”