Egy csendes, hétfői napon találkozunk vele a Várárokban, aminek most már társtulajdonosa. Tartja a száraz novembert, így egy eperfröccs mellett kezd mesélni zenéről és szervezésről. „Nyolcéves korom körül kezdtem zongorázni, aztán gimiben kikönyörögtem egy elektromos gitárt. Jött is rögtön a zenekarozás, ami azóta sem állt meg. A szervezői munkám a Toxicban indult, Horváth Laci rakta ki iWiW-re, hogy társat keres maga mellé, én pedig komolyan vettem és jelentkeztem. Az érettségiről mentem az interjúra, két hónappal később pedig már a Rockmaraton 2-es színpadának színpadmestere voltam. 2007-től 2012-ig fixen vittem is a Rockmaratonon színpadokat, mellette a Toxicba is szerveztem koncerteket. Közben kezdődött valahogy Gellai Gergőékkel (a Made in Pécs Fesztivál főszervezője – a szerk.) is a barátság.”
2013-ban Pestre költözött, közgazdász diplomákkal a zsebében mászta végig a multis ranglétrát. A fővárosi életet nem tudta megszokni, mecseki gyerekként mindvégig hiányolta a hegyeket és az erdőt. 10 év után a hazaköltözés mellett döntöttek párjával, azóta gyerekkori otthonát újítják fel. „Az utóbbi egy évben már teljesen távmunkában, a Digic Pictures-nél dolgozom projekt- és portfolió igazgatóként, egy virtuális csapatot menedzselek. Alapvetően animációs filmek gyártásával foglalkozunk, többnyire videójátékokon dolgozunk. Mi csináltuk például a legújabb Assasin’s Creed trailert, de a Call of Duty átvezető részeit is. A céget egyébként még Andy Vajna alapította Rabb Sándor Alexszel. A pesti stúdióban olyan arcokkal is össze lehet futni, mint Jason Momoa vagy Keanu Reeves.”
Bár a szervezésben hátrébb lépett és ma már csak a Made in Pécs Fesztivált vállalja, a zenével nem szakított. Többek között alapítótagja a pécsi kötődésű Dirty Dawn hardcore zenekarnak és a pesti NFR-nek is. A Made in Pécs Fesztivált az egyik legkirályabb hazai fesztiválnak tartja – arról, hogy hogyan lehet kibírni azt a napot, mosolyogva mesélt: „Mi már pénteken kezdünk a színpadmesteri csomagok összekészítésével. Aztán bepattanunk valamelyikünk autójába és az összes helyszínre kivisszük őket. Utána pedig, általában már éjszaka, elhurcoljuk a nagy programtáblákat a klubok elé. Másnap 10-kor kezdődnek a koncertek, de nekünk illik már 8:30-kor megjelenni. Aztán jön a teljes agymenés, az év legfárasztóbb napja. Színpadmesterként az én felelősségem, hogy a 20 perc koncertidő alatt eltessékeljem az előző zenekart, felkészítsem a következőt, közben pedig folyamatosan jelezzem az időt az épp színpadon lévőknek. Persze mindig van, aki bepróbálkozik és hiába jár le az idejük, még belekezdenek egy hosszú számba. Nem lehet csúszás, ezért ilyenkor előfordul, hogy jelzem a hangtechnikusnak, hogy halkítsák és keverjék le őket. Utána kicsit kiabálnak velem, de ez van. Csak úgy működik ez a fesztivál, ha mindenki betartja a játékszabályokat – ne a 23. percben akarjál rocksztár lenni, ha előtte nem sikerült. Egyébként két fix dolog van a Made in Pécs Fesztiválon: a sárga munkavédelmi fülvédőm és az ebéd, ami minden évben rántott hús, steak burgonya és savanyú uborka.”
A beszélgetés vége felé csekkoljuk a felújított Várárkot is. Az egykori Sárkány Barlang átvétele egy átmulatott éjszaka következménye. „Valamikor tavasszal lejöttünk ide egy barátommal, hogy megnézzük a helyet. Annyi a sztori, hogy egy kicsit többet ittam a kelleténél és reggelre tulajdonképpen átvettem a helyet. Először majdnem kihátráltunk, de aztán kicsit osztottunk-szoroztunk és szerencsére gyorsan találtam társat, Mosonyi Szabolcs (a Beertok söröző tulajdonosa – a szerk.) barátom személyében. Ő csinálja a vendéglátás részét, én pedig a koncertszervezést és a bulikat. Sok tervünk van, ez már a ráncba szedésen is látszik: mindent felújítottunk és átalakítottunk. Ez már nem csak egy rock kocsma. Annyiban maradt a metál, hogy hétköznaponként rockzene szól és túlnyomórészt rock-metál koncertek lesznek. A Várárok inkább egy underground hely, ahol a technotól a psytrance-en át a rapig mindenféle buli lesz. Ez a helyszín tökéletes speciálisabb eseményekre is, meglátjuk, hogy mi fog működni. Jó lenne a minőségi, berlini elektronikus zenei kultúrát kicsit idehozni. Egyelőre a büdzsé szab ennek határt, de remélhetőleg talpon maradunk és minden szépen alakul majd.”