Kálocz Tamás a Pécstől 20 kilométerre fekvő Baksán nőtt fel, de Pécsre járt középiskolába. „19-20 éves koromban költöztem Pécsre” – vág bele történetébe. „Nagyon szeretem a várost, teljesen egyértelművé vált számomra, hogy a későbbiekben is itt fogok élni. Vagy éppenséggel Orfűn. A lényeg, hogy nem akarok messze menni innen.”
Egyetlen csapásirányt jelölünk ki beszélgetésünkben, a Fishing on Orfűt, az ő fesztiválját, amit ő talált ki, és vitt sikerre társaival az elmúlt évek alatt. A sztori kezdete egészen hihetetlen. „A Lovasival már ismertük egymást pár éve, ugyanis csináltam néhány videót a Kispál és a Borznak. Akkortájt hívtak a Rockmaratonba, hogy segítsek szervezni, de azt gondoltam, hogy csinálok inkább egy saját fesztivált. Egyik este mentem haza Baksára, amikor a Lovi egy piros lámpánál mellém állt az autójával. Hirtelen felindulásból rácsörögtem, hogy csináljunk közösen egy fesztivált. Mondta, hogy oké, csináljunk. Másnap újra felhívtam, hogy komolyan gondolta-e a tegnap éjszakai válaszát. A legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy igen, vágjunk bele.” A döntés megszületett, már csak a helyszín és a név hiányzott. „Orfű, mint helyszín egyértelmű volt, úgy voltam vele, hogy csak itt lehet a fesztivál. A Fishing on Orfű elnevezést a Lovi találta ki. A név eleinte nem nagyon tetszett, de egy idő után megbarátkoztam vele.”
Innentől felgyorsultak az események, ám egyből adja magát a kérdés, hogy egy 19 éves fiatalember mennyire tudja felmérni egy ilyen vállalkozás kockázatát? „Egyszerűen nem volt időm ezt mérlegelni, a szüleim viszont nagyon féltettek” – mondja Tamás. „Úgy volt kiszámolva az első fesztivál költségvetése, hogy ha ennyi és ennyi jegyet el tudunk adni, akkor már nullán vagyunk. Annyi jegy, amit terveztünk, el is ment, de a végén azért mégiscsak buktunk rajta egy nagyobb összeget. Nagyapámtól kértem kölcsön, hogy ki tudjam fizetni a mínuszokat. Viszont a fesztiválnak nagyon jó volt a visszhangja, nagyon szerették az emberek, emiatt bíztunk benne, hogy a következő jobb lesz. A második évet úgy zártuk, hogy pont annyi volt a nyereség, mint az első évben a bukó, tehát az első két év nullszaldós lett.”
A legelső Fishing felidézésénél több vicces dolog is szóba kerül, finoman szólva sem volt minden a legnagyobb rendben. „Nagyon zűrös volt az első év, sőt, valamennyire még a második is. Nagy volt a káosz, senki sem tudta, hogy mi a dolga. Végül jól sült el a dolog, az emberek szerették, remek volt a hangulat. Szerencsénkre nagyon toleráns volt a közönség, minden hibát, minden bénázást elnéztek nekünk. Ezért most is hálával tartozunk nekik.”
Összehasonlításképpen érdemes egy kicsit elidőzni a fesztivál költségvetésein. Az első Fishing kb. 15 millió forintból valósult meg, mára a fesztivál büdzséje nagyjából a tízszeresére nőtt. Az sem elhanyagolható tény, hogy idén a rendezvény kezdete előtt már 4 hónappal elfogyott az összes bérlet. „Ennek ellenére nem tervezünk bővítést sem időben, sem pedig kapacitásban. Amennyien és amennyi ideig most vagyunk, az pont kényelmes és szerethető” – mondja.
A Fishing szervezésén túl Tamás a szabadidejében is zenével foglalkozik. „Videókat vágok, videoklipeket készítek, koncertfelvételeket, lemezeket keverek. Ezen kívül van két hobbizenekarom, A Rendezetlenség Foka és a Fekete Város. Ez utóbbinak nemrég jelent meg a lemeze. A bandában Lovasi basszusgitározik, az Óriásból Nagy Dávid dobol, Pálinkás Tomi gitározik, jómagam pedig gitározok és énekelek. Egyetlen koncertünk lesz idén, természetesen a Fishingen.”
Hogy mi lenne Tamással a Fishing on Orfű nélkül, arra egyértelmű választ ad. „A fesztivál az életem részévé vált. A Fishing nélkül valószínűleg már nem Magyarországon lennék. Lehet, hogy külföldön csinálnék valami szar melót.