Eni az egyetemi évek alatt kezdte a közösségszervezést. „A FEEK-re jártam és egyetemistaként kerültem be a Mediátor Egyesületbe. Akkor kezdtem el fesztiválszervezéssel foglalkozni. A Varázskert Fesztivál, a Gasztronauta Fesztivál, a Pécs Piac Parádé és a Nyitott Udvarok Napja is az egyesület nevéhez fűződik.” A Mediátor ma is működik, de mellette felnőttek Eni más projektjei, többek között a Király utcai közösségi iroda. „A K64-et a mostani Szabadkikötő feletti térben hoztuk létre. Először ketten voltunk, aztán szép lassan bővült a csapat. Azt vettem észre, hogy bár a bérlők különböző szakterületeken tevékenykednek, a folyamatos kommunikáció, a kreatív atmoszféra, a támogató közeg jelenléte mindannyiunk számára fontos érték és közös igény. Jó volt látni, ahogy alulról szerveződve összeállt és már 4 éve sikeresen működik. Az épület földszintje korábban üzemi konyha volt, amikor az megüresedett, akkor oda álmodtunk egy közösségi teret, amit a Laboros fiúk egy pályázatból meg is valósítottak, így jött létre a városnak egy hiánypótló alternatív közösségi tere, a Szabadkikötő, amit azóta is ők üzemeltetnek.”
Akik régről ismerik Enit, talán az egykori Csemege kultúrbolt jut eszükbe róla. „A Csemege egy nagyon bátor húzás volt, amit Soltész Péterrel (a Punnany Massif mostani menedzsere - a szerk.) nyitottunk. Rengeteget tapasztaltam abból, hogy az álmok a valósággal hogyan érnek össze. Elkezdtünk bakelitlemezeket, képregényeket, művészeti albumokat árulni, ami egy nagyon szűk réteget érdekelt csak, de mi szembe mentünk az árral.” Bár boltot soha többé nem akart nyitni, a P’ARTISAN miatt meggondolta magát. „Antoni Hendrix keramikus és virágkötő alakította ki ezt a markáns arculatot és dolgozott ebben a térben korábban. Az ő lánya, Timi keresett meg, hogy szeretné édesapja halála után továbbvinni az üzletet és ehhez partnereket keresett. Már elsőre elragadott a hely hangulata. Az óriási beltér a több mint száz éves falépcsővel és öntöttvas csillárjával egyedülálló a városban. Lenéztem a galériáról és tudtam, én ide akarok tartozni. Onnantól nem is volt kérdés, hogy megcsináljuk Timivel és Gajcsi Blankával közösen. Az átdolgozott koncepciónk több funkciót ötvöz: showroom, shop, közösségi műhely és iroda.”
A P’ARTISAN-t főleg pécsi és környékbeli alkotók munkái töltik meg. Print shopként is működnek, izgalmas workshopokat szerveznek és ősztől lesz webshopjuk is, hogy minél többen megismerjék az egyedi kínálatot. A hely hangulatát – webshop ide vagy oda – mindenkinek ajánljuk élőben megtapasztalni! „A tér atmoszférája nagyon sok embert megragad. Utólag fedeztem csak fel, hogy a wabi-sabi stílust visszük, ami arról szól, hogy nem szabályosak, nem tökéletesek a felületek.” A nem tökéletes felületekhez kiváló alapanyag a beton, ami Eni munkáiban visszatérő anyag. „Amikor terhes voltam Ábellel, a fiammal, akkor kezdtem el a betonnal foglalkozni. Ebből a hobbiból nőtt ki a Concrete Recycling & Handmade projekt. Csináltunk workshopokat is, ahol mindenféle hulladékanyagba öntöttünk betont és abból készítettünk használati tárgyakat. Ez a hobbi mára a munkám részévé vált. Két évvel ezelőtt kezdtük el Csáki Péterrel felépíteni a PETRUS Concrete vállalkozást. Itt a P’ARTISAN-ban van egy kis bemutatótermünk és most épül egy gyártóüzem Reménypusztán, ahol egyedi beton burkolóelemeket fogunk gyártani. Ebben is fontos, hogy helyi vállalkozás, bár a burkolatok tervezői között még csak egy magyar tervezőcsapat van: a wedge, ami mögött Fülöp György és Budán Miklós áll. Vannak argentin, angol és ukrán tervezők is a csapatban. Jelen vagyunk több helyen a világban showroom-okban, például Ománban, Londonban és az USA-ban is.”
Eni a felsorolt szívügyei mellett alkalmazott grafikusként foglalkozik termékfejlesztéssel. Készített újrahasznosított termékeket, betonból pen drive-ot vagy kirakót is megrendelésre. A P’ARTISAN-ban is vannak saját tervezésű textiljei, táskái, párnák és kisbútorok is. Bár a Tisza-tótól Budapesten keresztül vezetett az útja Pécsig, ahonnan azóta többször is elköltözött rövidebb időre, mindig visszahúzza a szíve, hogy a pécsi közösségeket erősítse. „Alkotási kényszerem van, állandóan cikáznak a fejemben az ötletek, mit lehetne még csinálni, létrehozni. Aztán amikor letisztul egy gondolat bennem, csapatot építek hozzá és közösen valósítjuk meg. Valahogy mindig így alakítom.” Ezt a fajta csapatmunkát szeretné csinálni még sokáig itt Pécsett, amikor pedig abbahagyja, akkor egy lakóautóban akar élni, mindig máshol a világban.