„1971-ben, kamaszként kerültem az akkori Bóbita Bábegyütteshez. Kós Lajos kigondolta, hogy abban az évadban gyerekcsapat játsszon egy marionett előadást, ami azután nemcsak egy évadot élt meg, hanem fesztiválon is szerepeltünk vele, és játszottuk repertoárszerűen később is” – így kezdődött Pilári Gábor idén negyvenöt éve tartó pályafutása. Az első tizenöt évben a Bóbita színfalai között játszott, amikor pedig elhatározta magát a váltásra, akkor feleségével közösen alapították a mostani társulatot. „Engem azonnal elvarázsolt a bábszínház, és kisebb-nagyobb megszakításokkal jártam vissza a Mária utcába. Éppen 30 éve, 1986-ban megismertem a páromat, Vajda Zsuzsannát, és a következő évtől elkezdtük járni a saját utunkat.”
Az elhatározás kíváncsiságból, a szakmai továbbfejlődés vágyából született. „Bár a Bóbita is nagyon sokat járt külföldre Indiától Berlinig, mégis azt éreztük, hogy nincs elég rálátásunk a világ bábjátszására, technikáira. Mindketten vonzódtunk a népmesékhez, a néprajztudományhoz. Úgy gondoltuk, hogy nekünk az a jó, ha az indulásnál a népmesét választjuk. Így kezdtünk el játszani Benedek Elek meséket, majd A helység kalapácsát, valamint a Csongor és Tündét.” Az első időkben a saját előadások mellett Gábor a tanult szakmájában is dolgozott, kézügyességére a bábszínházban is nagy szükség volt. „Amikor az elején döcögött a bábszínház szekere, akkor asztaloskodtam és bútorokat restauráltam, abból éltünk. Nagyon sokat dolgoztam a kezemmel, hosszú évtizedekig csak mi készítettük a bábjainkat és a díszleteket. Ma már hívunk külső segítséget, főleg azért, hogy más stílus is megjelenjen a színpadunkon.”
Az elmúlt évtizedekben világszerte mutatták meg magukat és vettek részt közös munkákban más társulatokkal. „Kezdetben nagyon sokat jártunk Erdélyben, a Vajdaságban, Felvidéken, de mostanság is visszajárunk ezekre a helyekre játszani. Eleinte nagyon kevés előadásunk volt itthon. Egyszer „beestünk” egy nemzetközi bábfesztiválra Békéscsabára, és még abban az évben eljutottunk a darabbal Moszkvába és Lengyelországba. Sokat játszottunk külföldön élő magyaroknak Kanadától Svédországig, de előadtunk nyelv nélküli játékokat is például Szöulban és szerte Európában. A mostani legfrissebb előadásunk, A repülés története és a Kathputli azok, amikben nincsen nyelv, csak zenére mozgatunk. De ezzel együtt is maradtunk a magyar nyelvnél.”
Ezzel a két előadással utaztak októberben Isztambulba, a nemzetközi bábfesztiválra, közvetlenül a Magyarországi Bábszínházak Találkozója után. A Kathputli egy marionett-darab, A repülés története pedig Ikarosztól a Holdra szállásig mutatja be a repülés fejlődését két szereplővel, érintve Leonardót, a Zeppelint és más mérföldköveket. Jelenleg tizenöt darabot tartanak műsoron, a legrégebbieket már 25 esztendeje. Két éve felnőtteknek szóló előadást is játszanak Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regénye nyomán, élőzenével, rendszerint teltházzal. „Szeretünk felnőtteknek játszani. Szájról szájra adják az emberek a Grand Hotel hírét, szeretik, és jönnek.”
A MárkusZínház sokáig vándorolt, amíg a mostani épületben otthonra találtak. A Perczel utcai egykori pékség maga a csodavilág, bábokkal és izgalmas díszletekkel, otthonos hangulattal – talán nem véletlenül, hiszen a család több tagja is a bábművészetben és a színház világában találta meg hivatását. „Négy gyermekünk van, a legidősebb és a két kisebb is színházzal foglalkozik. Áron és Lili velünk játszanak és zenélnek az előadásokban, Darinka pedig színháztörténettel és kortárs tánccal foglalkozik.”
Gábor elkötelezettje a bábszínház különböző formáinak és a hagyományőrzésnek. Ennek jegyében szervezik a KARAKULIT Nemzetközi Árny-Játék Fesztivált jövő év áprilisában Pécsett. „Az árnyjáték műfaja sajnos sok országban már kihalófélben van. Tavaly egy hónapig voltunk kint gyűjteni Keralában, Dél-Indiában és már csak egy családot találtunk, akik ezzel foglalkoznak. Ezért is gondoltuk úgy, hogy a török Karagöz játék 500 éves jubileumához kapcsolódva megszervezzük a Karakulit fesztivált. Szeretnénk az óvódás-kisiskolás korosztályt és a felnőtteket is bevonni, ezért novembertől már workshopokat tartunk. Meghívtunk előadókat Indonéziából, Indiából, Kínából, Törökországból és európai országokból is. Öt kiállítás is kíséri majd a fesztivált a belvárosban, többek között az Országos Színháztörténeti Múzeum is bemutatja a bábgyűjteményét.”
Pilári Gábornak nincs kedvenc darabja, szerepe, figurája, azt mondja, ő mindegyiket szereti. Kívánjuk, hogy a szeretett előadások és bábfigurák sora még sokkal bővüljön!