Kövi (Kövér András, a Slam Poetry Pécs alapítója) megfogalmazásában TG az örvénylelkű sámánköltő, akinek szövegeibe a hallgatóság beleszédül. Pedig még csak nem is feltétlenül ezért csinálja. „Megfigyelő vagyok. Amit látok, azokat raktározom el magamban gyerekkoromtól fogva. Amíg mások szórakoztak, addig én figyeltem őket. Folyamatosan próbálom magam kifejezni és ezzel saját magamat tanítani – elsősorban magamra. Nagyon fontos, hogy minél jobban ismerjük magunkat, mert akkor tudunk nyitni a többiek felé. 2009-ben kezdtem el slammelni. Láttam Youtube-on videókat és úgy gondoltam, ilyeneket én is tudok írni. Elmentem a májusi klubra három általam írt verssel. Mindegyiket tudtam fejből, de mivel láttam, hogy a többiek olvassák, remegő kézzel tartottam a papírt és felolvastam. Onnantól kezdve minden hónapban feljártam a budapesti klubra. Az a módszerem az írásra, hogy sokáig csak gondolkodom, figyelek az adott témára, ráhangolódom, raktározok. Ha megjön az ihlet, megírom. Úgy szoktam megtanulni a szövegeimet, hogy nagyon sokszor elolvasom. A dallam és a ritmus segít megtanulni, és sokszor még évekkel később is emlékszem rá.”
Úgy tűnik, az önkifejezéshez kanyargós utak vezetnek. „Alsóban zenei tagozatos osztályba jártam, bár nem igazán tudok énekelni. A tanulás felsős koromtól nem érdekelt intézményes keretek között. Szobafestő szakmunkásnak kezdtem tanulni. A mester, akinél tanultam, üvöltött velem, amíg egyik reggel azt mondtam neki, nem megyek többet. Az iskolából emiatt el kellett jönnöm. Fél év kihagyás után jelentkeztem borásznak – hogy ezzel apám lelkét ápoljam – és grafikus szakra a művészetibe, ahonnan néhány ponttal lemaradtam, így lettem borász, de egy percet sem dolgoztam a szakmában. A gyakorlaton főleg azzal töltöttem az időt, hogy az ott lévő srácoknak rajzoltam a lányokat a Playboy-ból. Végül leérettségiztem, majd egy londoni kitérő után egy hangtechnikus tanfolyamot kezdtem el. Ott ismerkedtem meg Zozoval, a Singas Project billentyűsével, aki nagyon sokat segített nekem. Angliában nagyon sok zenét csináltam laptopon és írtam hozzá szövegeket. Ezeket vettük fel Zozoval, de azóta sem jelentettem meg. Eddig nagyon kevesen hallották, csak közeli ismerőseim. Bár gondoltam rá, hogy mivel idén tíz éves az anyag, ennek alkalmából megmutathatnám.”
A titkos raplemez mellett szerencsénkre a Napherceg más projektjei teljesen publikusak. „Tatai Gergővel – aki a Pécsi Harmadik Színház színésze – együtt nyertük meg a 4. Team Slam bajnokságot, és van egy közös projektünk, a Bla Bla Baal, kiegészülve Pórszász Balázzsal és Végh Krisztiánnal. Zenés-verses performanszokból áll a produkciónk, amit improvizatívan alakítunk a közönséghez vagy a saját aktuális életszakaszunkhoz. Az előadás egy korábbi verziójával megjelentünk a Zsolnay Fényfesztiválon, ahol a fény és a cirkusz metaforáin keresztül mutattuk be a mindennapi élet kérdéseit. A Szabadkikötőben volt egy fellépésünk az 56-os megemlékezés alkalmából, ami inkább koncert volt performansz elemekkel. Hardcore zene volt hozzá, verseket mondtunk, üvöltöttünk. Ezekkel az előadásainkkal kimozgatjuk a közönséget a komfortzónájából, mert az is a célunk, hogy üzeneteket adjunk át, kommunikáljunk. A bennünk lévő nehezebb érzések, kiábrándultság, düh kifejezésére pedig kitaláltunk egy másik produkciót, aminek a neve Cif Soda. Képzeld el azt, hogy egy pohárba töltesz egy kis súrolószert, arra nyomsz szódát és megiszod: ilyen a hatása a Cif Sodának. A karácsonyi EP-nket szerettük volna húsvétra megjelentetni, de lehet, hogy csak ősszel jövünk ki vele. Elektronikus anyag lesz, de egy teljes albumot és fellépéseket is szeretnénk hozzá, ahol élő zene lesz.”
Az önkifejezés felületei TG számára a papír, a színpad, vagy a saját bőre. „Már gyerekkoromban mondtam anyukámnak, hogy biztosan lesz tetoválásom. Amikor vacsora után beszélgettünk a szüleimmel, mindig firkálgattam, és egyszer lerajzoltam azt az ábrát, ami az első tetoválásom lett: az egyik irányból a monogramom, más irányból nézve pedig a gyerekkori barátaimra és emlékeimre utal. Minden tetoválásomat én rajzolom és jelentenek nekem valamit. Ezek másoknak nem feltétlenül bírnak jelentéssel.”
Mivel TG nem arról híres, hogy reklámozza magát, ezért csak titokban áruljuk el nektek zseniális húzásainak egyikét: az Örkény Színház slam poetry estjére nem létező nyelven írt halandzsaverset vitt, amit két hét alatt írt meg és „fordított” magyarra, és amit irodalomszakos lányok elemezgetnek azóta is. Ki hallott már ilyet Weöres Sándor óta?