Levente nemcsak hogy nem pécsi, hanem egyenesen véletlenül lett azzá. „Szekszárdon és környékén nőttem fel. Kamaszkoromtól végigstoppoltam az országot, mindenféle analóg punkzenekar koncertjeire jártam. Fiatalként koncerteket szerveztem, meg fanzine-eket terjesztettem, koncertszervezőként szerepeltem Geszti Péter ÁSZ című műsorában is. 1992 decemberében volt egy veszteséges koncertem Baján, ami után kiálltam stoppolni és úgy döntöttem, a legelső autóval, amelyik megáll, elmegyek oda, ahova a sofőr visz. Az a bizonyos legelső autó Pécsre jött. Először néhány barátomnál pecóztam pár hétig, egy hónap múlva pedig már könyvet árultam.”

A könyvekkel először az utcán tűnt fel, néhány év múlva pedig megnyílt első üzlete a Ferencesek utcáján, a mostani bolttól 150 méterre. „Először helyettes könyvárus voltam utcai standokon, Kertvárosban, a vasútállomásnál és a belvárosban, a város különböző pontjain. Másfél évig dolgoztam egy budapesti cégnek, 1994-től vállalkozóként, 1998-ban pedig megnyílt a Bagolyfészek könyvesbolt egy kapualjban. Eleinte könyvesboltként működött, de aztán amikor az új könyvek ára nagyon elszaladt, akkor egyre több lett az antikvár könyv a kínálatban.”

A Bagolyfészek most is antikvárium és könyvesbolt egyben, új könyveket rendelésre is beszereznek. A választék minden túlzás nélkül egyedülálló. „Az orosz nyelvű atomfizikától kezdve a komi nyelvészetig elég színes a kínálat. Utóbbiak persze nem annyira mennek, de azt is bevállaljuk. Azt szoktuk mondani, hogy előbb-utóbb mindennek megjön a gazdája. A legextrémebb eladásom talán azok a finn és norvég nyelvű erdészeti szakkönyvek voltak, amiről azt gondoltam, hogy soha az életben nem fogjuk tudni eladni. Sok antikvár azt csinálja, hogy listát ad arról, mit keres. Én inkább visszakérdezek, hogy mi van, mert soha nem tudni, hogy mit hoz az eladó. Sok mindent nem is írnék fel egy listára, mert nem jutna eszembe vagy nem is tudok róla, hogy létezik. Így viszont a bolt kínálata nem szűkül be.”

A jubiláló könyvárus a könyvpiac és az olvasási szokásokat illetően is optimista. „A könyvpiacon a helyzet letisztulóban van, még ha jelenleg mi is a körbetartozásokkal küzdünk. A multik és a kiadók folyamatos árversenye árt a piacnak, ebbe az árversenybe mi nem akarunk belemenni. Az olvasási szokások sokat változtak. A vevők gyakran nem tudnak vagy nem akarnak kommunikálni és nem hiszik el, hogy ha bemész egy üzletbe, akkor az eladó tud valamit ajánlani. Az e-könyvek viszont szerintem erősítik az olvasást és azt látom, hogy a hangjátékok is újra visszahozzák a divatba. Ha megy a rádióban egy-egy jó hangjáték vagy felolvasás, utána keresik a vásárlók a könyvet a boltban.” Bár az ajánlással érdemes néha óvatosan bánni. „Egyszer bejött egy vásárló és keresett egy könyvet. Mondtam, hogy nincs és próbáltam lebeszélni róla, mást ajánlani helyette, mert szerintem nem jó könyv. A beszélgetés alatt vált világossá számomra, hogy a szerzővel beszélek, aki végül elvörösödve, köszönés nélkül távozott.”

A készletet már utcai árusként is úgy válogatta össze, hogy az egy kicsit nívósabb legyen a megszokottnál és vannak olyan törzsvásárlói, akik még a gyerekkönyveit is nála vették, ma pedig már felnőttek. Azt, hogy mennyivel járult hozzá a műveltség fenntartásához nem csak az mutatja, hogy az egyetem volt dékánjának, Reuter Camillonak a hagyatéka is a Bagolyfészekben landolt, hanem azok a kulturális események is, amiket korábban szervezett. „Amikor Faludy Györgyöt leszerveztem Pécsre és a bolt vendége volt, vele két napot eltölteni életreszóló élmény! Már önmagában ezért megérte a boltot megnyitnunk.”

Amikor nem könyvet árul, akkor Levente zenéket vagy biciklipedált pörget. „Szeretem a jó zenéket, szoktam néha bulikban dj-zni, ha meghívnak. Szeretek biciklizni, régebben maratonokat és ultratávokat is futottam. Ma már egy baleset miatt nem futok, de büszke vagyok rá, hogy 12 óra alatt lefutottam 100 kilométert.”

Levente jellegzetes figurája a belvárosnak, általában időjárástól függetlenül térdnadrágban, biciklivel vagy kutyával bukkan föl. Sokáig Vacak nevű kutyája volt a könyvesboltban a másik biztos pont. „Egy magányos időszakomban jött Vacak, aki olyan hűséges társ és jó barát volt, hogy rájöttem, kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ő része volt az életemnek és a boltnak is, voltak, akik nem is könyvért jöttek, csak a kutyához. Amikor már öreg volt és beteg, akkor alárendeltem neki mindent, ő volt az első.” Bár Vacak azóta sajnos az örök vadászmezőkön szaladgál, újra lett kutya és macska is Leventééknél, Ede és Zoli személyében.

A könyvesbolt bejáratánál van egy Aquinói Szent Tamás idézet, ami azt mondja: „Őrizkedj attól, akinek csak egy könyve van.” Ezt vallja Levente is, aki bárkinek szívesen segít bővíteni a könyvtárát.