Amikor felhívtunk és elmondtuk, hogy miről szeretnénk beszélgetni veled, felnevettél, és azt mondtad, hogy jó alanyt találtunk a témához, mert te nagyon rossz gyerek voltál. Miből állt ez a rosszaság?

Ez egy furcsa dolog, mert én nem tudtam magamról, hogy rossz vagyok. Azt tudtam, hogy sokat beszélek, izgága vagyok, de hogy ez akkora probléma, hogy folyamatosan beírásokat kapok, azon meglepődtem – volt olyan év, hogy betelt az ellenőrzőm a beírások miatt. Felnőtt koromban aztán kiderült, hogy nagy valószínűséggel nekem ADHD-m van, és gyerekkoromban is az volt, de akkoriban ezzel nem foglalkozott senki. Ettől függetlenül jó eszű gyerek voltam, egy ideig elevickéltem tanulás nélkül, rengeteget olvastam, matekból is ügyes voltam, de a saját életemet, a tanárokét, a szüleimét és az osztálytásaimét egy kicsit megkeserítettem. 

Melyik általános iskolába jártál?

A 2-es Gyakorlóba. Az Őz utcában laktunk, 30 méterre a sulitól. Nagyon jól éreztem magam az iskolában, a tanáraim kiváló pedagógusok voltak egytől-egyig, nagyon sok mindent tanultam tőlük, mindazok ellenére, hogy nem nagyon figyeltem az óráikon. 

Volt kedvenc tantárgyad?

Amíg a matek ment, azt nagyon szerettem, és talán a földrajz állt még közel hozzám. 

Melyik középiskolába mentél az általános után?

A Nevelési Központba jártam, azért, mert a barátaim is oda mentek. Számítástechnikai osztályba kerültem, ez akkor nagyon érdekelt, utána már nem nagyon, de ha kitartott volna az érdeklődésem, akkor most valószínűleg nagyon sok pénzem lenne.

A színészet, a színház hogyan került be az életedbe?

Nem akartam igazából színész lenni, de minden afelé tendált, hogy az legyek: exhibicionista gyerek voltam, szerettem produkálni magam, énekelgettem, táncoltam. Kamarás Iván gyerekkori barátom volt, és a Moravetz Levente épp indított egy színjátszó csoportot, ahová Ivánnal elmentünk. Ezen a színjátszó csoporton keresztül be lehetett kerülni a Pécsi Nemzeti Színházba gyerekként statisztálni. Ez annyira elkapott, hogy a színház és a színészet elkezdett mindennél jobban érdekelni, a tanulás még hátrébb szorult, egészen odáig, hogy negyedik félévkor az összes létező tantárgyból megbuktam. Év végére ezt sikerült leredukálnom kettőre – biológiára és irodalomra –, de a pótvizsgára sem készültem, így újra kellett járnom a negyedik osztályt. Végül természetesen leérettségiztem, bekerültem a színházba, Balikó Tamás leszerződtetett segédszínésznek.

Évnyitókra, évzárókra eljártál?

Ezek borzalmas élmények. A mai napig minden ilyen hivatalos ünnepséget rettenetesen unalmasnak tartok. Elképesztő, hogy 40 éve még mindig sípol a mikrofon ezeken a rendezvényeken.