„Egy jó biennálé nem elfoglalja, hanem meghallgatja a várost”
„Egy jó biennálé nem elfoglalja, hanem meghallgatja a várost”
szerk / 2026-08-07 súgó
Kígyós Fruzsina neve már ismerősen csenghet a pécsi kiállításlátogatók számára: tavaly Kecskeméti Sándor nagysikerű életműkiállítását, korábban pedig Anna Márk retrospektív tárlatát rendezte. Most még nagyobb feladatra készül: a 2027-es IV. Pécsi Biennálé egyik vendégkurátoraként olyan kortárs művészeti eseményt álmodik a városba, amely új nézőpontból láttatja Pécset.

Mennyire alkalmas a város egy Biennálé megrendezésére?

A 2027-es biennálé témája a "város", de nem mint építészeti látványosság, hanem mint élő organizmus jelenik meg. Engem mindig azok a helyek érdekelnek, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk anélkül, hogy észrevennénk őket. A kortárs művészet egyik legizgalmasabb képessége, hogy ezeket a láthatatlan történeteket képes felszínre hozni. A város számomra nem díszlet, hanem alkotótárs. Olyan helyzeteket szeretnék teremteni, ahol maga a város kezd el beszélni, és a művészet segít újraértelmezni a már ismert tereket.

Hogyan lehet a „város” tematikát megjeleníteni ezen a nagyszabású eseményen?

A várost nem lehet bezárni egy múzeumba, ezért a biennálé sem egyetlen kiállításként működik majd. A különböző helyszínek – múzeumok, ipari örökségi terek, közterek vagy éppen átmeneti városi zónák – együtt alkotják a kiállítás hálózatát. Kiemelt szerepet kapnak a helyspecifikus munkák és a köztéri projektek. Fontos számomra, hogy ezek a művek ne egyszerűen a városban legyenek jelen, hanem valóban belőle szülessenek. A kortárs művészet számomra nem válaszokat ad a városra, hanem új kérdéseket tesz fel róla.

Milyen új kihívást jelent számodra a Biennálé?

Korábban elsősorban múzeumi kiállításokon dolgoztam, ahol egy jól körülhatárolt térben kellett gondolkodni. Itt maga a város válik a kurátori gondolkodás részévé, ami egyszerre jelent nagy szabadságot és komoly felelősséget. Nagyon inspirálnak azok a nemzetközi projektek, amelyek a várost nem pusztán kiállítási helyszínként kezelik, hanem a kurátori gondolkodás kiindulópontjaként. Az Autostrada Biennale vagy a Manifesta számomra azért izgalmas példák, mert hosszú kutatási folyamatokra épülnek, és a helyi történeteket nemzetközi művészeti párbeszédbe kapcsolják. Ebből a szemléletből szeretnék valamit Pécsett is megvalósítani, természetesen a város saját karakterére szabva. Számomra a legfontosabb kihívás az, hogy olyan biennálét hozzunk létre, amely egyszerre szól a nemzetközi szakmának és a pécsieknek. Nem egy kész állítást szeretnék megfogalmazni Pécsről, hanem egy nyitott folyamatot elindítani. Egy jó biennálé szerintem nem elfoglalja, hanem meghallgatja a várost.

(A Pécsi Biennálé médiatámogatója a Made in Pécs)

lokál
Budapest – Bamako Rally élménybeszámoló
 
lokál
Újra Cégek Éjszakája – most a Viapan is beugrik 
 
zene
KERET szülinap