Miért és hogyan alakult meg a Mecseki Fotóklub anno?
A Mecseki Turista Egyesületen belül jött létre az 1956-os forradalmat követően egy amatőr természetfotós szakosztály, és ez önállósította magát 1957-ben. A szocialista időszakban kevés olyan szabadidős tevékenység volt, amit politikamentesen lehetett űzni, a fotózás ezek közé tartozott, sőt, a hatalom is támogatta, hogy az emberek szervezett keretek között fényképezzenek.
Hogyan változott a fotózás és a fotóklub népszerűsége az évtizedek során?
A rendszerváltozás előtti évtizedekben végig magas volt az érdeklődés, és népes volt a tagság, aztán a kilencvenes éveket hanyatlás jellemezte. Az ezredfordulót követően viszont – ahogy a fényképezés egyre megfizethetőbb hobbi lett – újra felfutást tapasztaltunk. Most már viszont talán a ló túloldalára estünk át, hiszen mindenki tud fotókat készíteni, de csak kevesen veszik a fáradtságot, hogy valóban tanuljanak és képezzék magukat.
Ha már képzés: a tanítás, mentorálás mennyire része a klubnak?
Abszolút. Ez egyrészt persze a fotózásról szól, de legalább annyira egy közösség is. Én lassan negyvenöt éve vagyok tag, és folyamatosan kaptam és kapok tanácsot, bátorító szavakat, és kritikát, ez mindig így volt. Ha egy fiatal bejön hozzánk, mindig talál olyat, akitől bármikor kérdezhet és segítséget kérhet.
Volt az egyes évtizedekre jellemző egységes stílusa az egyesületnek?
Egységes nem volt, de voltak meghatározó korszakok. A hatvanas években zsánerfotó, építészeti fotó, a szigorúan komponált képek voltak jellemzők, a hetvenes-nyolcvanas években sok, kifejezetten avantgárd munka született. A kilencvenes években jelent egy erőteljes természetfotós vonal.
Melyek voltak az elmúlt hatvan év legizgalmasabb kiállításai?
Az I. és II. Fotóművészeti Kiállítást 1959-ben és 1960-ban gyerekként láttam, de utólag megnézve a katalógusokat, nagyon érdekesnek tartom az alkotásokat. Utána a fotóklub a 20. és 25. születésnapját két nemzetközi fotókiállítással ünnepelte, mindkettő témája a nő volt (Nő’77, Nő’82). A témaválasztás óriási sikert hozott: egyrészt sok ezer pályamunka érkezett, másrészt az ingyenes kiállításokat százezernél is többen nézték meg, ami egy vidéki fotókiállítás esetében hatalmas szám.
Közben a klub belépett egy nemzetközi fotófórumba, amiben Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország tartományai, megyéi vettek részt. Minden évben máshol találkozott a fórum, és a találkozókat kiállítások és többnapos szimpóziumok kísérték. A kilencvenes évek végén komoly hírnevet kapott a Kortárs Magyar Fotográfia nevű rendezvénysorozatunk, de ez a kétezres évek elejére sajnos elhalt.
A mostani jubileumi kiállítás a jubileum mellett milyen más szervezőelv mentén állt össze?
Ahogy a kiállítás neve is mutatja, most Pécsre fókuszáltunk, mert reméljük, hogy a nézőket ez jobban érdekli, közelebb áll majd hozzájuk. Nem kell, hogy minden képen a város szerepeljen, de minden alkotás kötődik a városhoz. Egy koncert, egy ember vagy egy utcarészlet – olykor nem is felismerhetően – de pécsi.