Mivel töltitek az időt most, hogy nem tudjátok fogadni a gyerekeket és a felnőtteket az előadásokkal?
Sramó Gábor: Mivel leálltak az előadások, szabadságon van az egész társulat. A titkársági kollégák dolgoznak időszakonként, pályázatok elszámolásán és benyújtásán. Ezen kívül vannak olyan feladatok, amiket most van idő végiggondolni. Úgy tervezzük, hogy májusban azért bizonyos munkákat már el tudunk kezdeni: műhelymunkákat, műszaki munkákat és adott esetben próbákat is. Igyekszünk valami módon folyamatosan jelen lenni legalább a netes közegben, ezért beindítottuk a Bóbita TV csatornát a Youtube-on. Az előadásainkat folyamatosan tesszük fel és örömmel látjuk, hogy egy-egy előadást több ezren megnéznek. Meséket, verseket mondanak a kollégák, próbálnak lendületben maradni. Mindenki nagyon-nagyon szeretne dolgozni, és érezni a kollégáimon, hogy mindenkinek nagyon hiányzik a színház. Jönnek az ötletek, aminek szintén nagyon örülök, mindenki megpróbálja átgondolni, hogy hogyan tovább. Bár még nem tudjuk, hogyan fog kinézni a további életünk, de jó az, ha vannak a tarsolyunkban újabb és újabb ötletek, elképzelések.
Pilári Gábor: Nálunk is hasonló a helyzet. Ugyan kisebb a társulat – csak négy fő –, de Vajda Zsuzsi is két hétig ült az íróasztalnál és pályázati elszámolásokkal bíbelődött. Ezen kívül kertészkedünk. Próbálgatunk készülni új előadásokkal is, de egyelőre még csak beszélgetünk. Van egy csomó tervünk, amik már régóta a tarsolyban vannak. Mi nem jelenünk meg az online térben, mert azt gondoljuk, hogy a mi játékunk másmilyen. Lili (Pilári Lili - a szerk.) készített a Bábszínházi Világnapra egy videót arról, hogyan csináljunk otthon árnyszínházat, azt közzétettük. Igazából azt várjuk, hogy újból lehessenek élőben előadások. A mai napon éppen Tiszafüreden lennénk, két napra rá Sepsiszentgyörgyön, ahol három napig a Grand Hotel előadásunkat játszanánk. Nap mint nap bejövök ugyan a színházba, de csak teszek-veszek, rendet rakok. Szerencsére nekünk otthon van a nagy műhelyünk, ahol közben készülnek a dolgok, de az ember aktív szereplő akar lenni, és ez meg mégiscsak egyfajta inaktivitás.
Az otthonmaradás utáni időszakra mivel készültök?
Sramó Gábor: A terveink két évre előre megvannak, a kérdés az, hogy mi mikor tud megvalósulni. Most éppen egy interaktív játszóterünk készülne Királyfik és királylányok elnevezéssel, ennek a bemutatója gyereknapkor lett volna. Reményeink szerint Mosonmagyaróváron, augusztus 20-án be tudjuk mutatni. Tíz éve vannak nyári gyerektáboraink, Játsszunk bábszínházat! címmel. Ezekre biztosan sokan jönnének, ha megvalósulhatnak. Új előadásunk szeptemberben, októberben lenne, annak az előkészületei folynak. A harmadik sárkány című mese kerül bemutatásra, egy nagyon tehetséges fiatal rendező, Markó Róbert rendezi, aki többször dolgozott már nálunk. Nagyon sok visszajelzést kaptunk a pedagógusok részéről is, hogy várják már, hogy újra élőben találkozzunk.
Pilári Gábor: Azokra a helyszínekre, amik most elmaradnak, oda vissza kell mennünk. Nem azért, mert szerződés köt bennünket, hanem mert többnyire olyan helyekre járunk, akiket ugyanolyan szomorúan érintett az, hogy most ilyen állapotok vannak, mint bennünket. Ezen kívül készülünk egy indián mesével, amit nagyon régóta dédelgetünk. Évekkel ezelőtt játszottunk Vancouverben, ahol nagyon gazdag a néprajzi múzeum, és ott nagyon sok mindent találtunk, ami képi világában megsegíti az előadást.
Van olyan darabotok, ami eszetekbe jut a mostani időszakról?
Pilári Gábor: A Grand Hotel, a Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regénye nyomán készült darabunk, az most abszolút aktuális.
Sramó Gábor: Egy kicsit talán az évad első előadása, A lilahajú tündér. Abban az előadásban egyfajta bezártságból indult a történet, és várjuk, hogy következzen valami.
(Májusi kiadásunkban a gyereknap apropóján kizárólag gyerekrajzok jelentek meg. Ezt a képet Rónai Zalán készítette.)