Vannak előzményei az előadásnak, hiszen az „…és tovább” a már korábban megvalósult „Utazás a méhem körül” című produkció folytatása. Hogyan kapcsolódik össze a két darab?
Az „Utazás a méhem körül” létrejöttében hat nő vett részt: három táncművész, egy színész, egy zenész és egy képzőművész. Mind a hatan egyszerre voltunk jelen a térben. A nő méhe a női lét egyik legfontosabb tényezője, ezért a darab olyan kérdéseket vet fel, mint szülni vagy nem szülni, a társadalmi elvárások vagy a megfelelés. A nőnek a férfihoz való viszonyulásai is kikerülhetetlenek ebben a témában, ezért született meg a folytatás, amelyben megjelenik a férfi is. Mind a hat női szereplőnek más-más jellegű kapcsolódása lesz hozzá.
Kiknek szól az előadás elsősorban, nőknek, férfiaknak, vagy mindkét nemet megszólítjátok? Számodra mi a darab legfontosabb mondanivalója?
Az előző fellépéseken vegyes volt a közönség és mindkét nemre másként hatott az előadás. A nőket mélyen és közvetlenül érintette, belőlük gyakran erős érzelmeket váltott ki. A férfiaknak pedig azért volt érdekes, mert egészen különleges módon tekinthettek bele a női létbe. Volt olyan néző, aki azt mondta, nagyon örül, hogy elhozta a férjét magával, mert ezeket az érzéseket szóban nem lehet átadni. Ez a darab egy őszinte vallomás, az érzések megmutatása, a női szerepek megjelenítése. Ami persze nem mindig csak szép és jó, van benne önkritika és vannak nehezebb részek is. Nem tupírozunk és nem akarunk átszínezni semmit.
Kik az alkotótársak a színpadon és a háttérben?
Ahogy az előzőben, úgy ebben az előadásban is mindenki alkotótársként van benne. Füsti-Molnár Éva hozta az általa választott szövegeket, Felcser Judit válogatta a zenéket – saját szerzeményeket is – és sokat improvizál. Markó Éva nívódíjas balettművész ebbe az előadásba most elsősorban a flamenco tánc mozdulatait építette bele. Horváth Réka egyetemi hallgató énekhanggal és táncosként improvizál. Melegh Andrea selyemfestőnek volt talán a legnagyobb kihívás a szereplés, mert ő alapvetően introvertált művészként alkot. Ő a színpadon is festőként jelenik meg, önmagát adja. Én magam írtam a darab jó néhány szövegét. Az első részben csak Füsti Molnár Éva beszélt, most azonban nekem is meg kell nyilvánulnom verbálisan is, nemcsak mozgással. A férfi szerepére Bognár Csaba, a Pécsi Playback Színház vezetője és színésze csatlakozott hozzánk, aki nagyon nyitottan állt a témánkhoz. Szerepében mozgással és szöveggel jelenik meg a színpadon, sőt, egy kicsit még festeni is fog. Ő az, aki végig a színen lesz, így talán neki van a legnehezebb dolga. A próbák megkezdése előtt és a próbákon is sokat beszélgettünk a társakkal, saját élményeinket és érzéseinket megosztva egymással, ezzel is formálva az előadást.
(Fotó: Krizsik András)