Már több mint két éve aktívak vagytok, de pontosan mikor és hogyan sodort titeket egy próbaterembe a sors?

2014-ben kezdtünk el együtt zenélni, de nem a mostani felállásban. Idővel kiegészültünk Bálinttal és Kornéllal, mert kellett egy basszusgitár és egy ritmusgitár is. Később az akkori dobosunk felment Pestre tanulni, ezért kellett helyette más, így találtunk rá a Krisára. Talán ez volt az a pont, amikor mindannyian elkezdtük komolyan venni a zenét és az alkotói munkát, ezért összedobtunk egy kislemezt, mert kellett a hanganyag ahhoz, hogy elkezdhessünk koncertezni. Így lett a legelső fellépésünk az első Made in Pécs Fesztiválon.

2015-ben már kiadtatok egy négy számos lemezt, ami nagyon ütősre sikerült. Azóta csak erősödött a színpadi jelenlétetek és a stílusotok. A következő lemezen mire számíthatunk?

Az a lemez volt nekünk a legelső erőpróba. Lehet, hogy azóta sok dolgot máshogy csinálnánk és csinálunk is, de mindenki indul valahonnan. A tavasz végére várható lemezünk talán már az érettebb zenénknek hivatott hangot adni. Azt akarjuk, hogy ez legyen az, amire már azt mondhatjuk, ezek vagyunk most mi, ebbe az irányba akarunk tovább menni és fejlődni.

Nagyon jól keveritek a klasszikus rákkenrollt a kilencvenes évek garázsrockjával és grunge-ával. Ez tudatos építkezés volt, vagy érzésből alakult így a hangzásotok?

Őszintén szólva sosem értettük, hogy mitől lesz egy zenekar „garázs” zenekar. Sosem volt célunk azzá válni és nem is nagyon szeretjük a jelzőt. Próbálunk egyre jobban elszakadni a klasszikus rock’n’roll-t és hard rockot játszó „példaképeinktől”, úgy érezzük, hogy már nem másból merítünk, hanem inkább igyekszünk egyéniségek lenni, elsősorban saját magunk számára. Az elmúlt egy évben talán a legtöbbet ez a felfogásunk alakult és ettől is lettünk egyre kritikusabbak önmagunkkal szemben.

Hol láthatunk titeket legközelebb Pécsett?

A PEN-en, április 29-én találkozhattok velünk.

(A cikkben szereplő kép Kling Hildegung munkája.)