Eltelt hat év, megszületett az Imbolygó című új albumotok. Folyamatosan írtátok a dalokat ez idő alatt, vagy volt egy aktív periódus a közelmúltban, amikor összeállt az album?
Az Imbolygó egy második első lemez. Az első anyaga is egy nagyjából 6-7 évet átölelő időszak dalaiból született. Az Imbolygón van olyan dal, ami már az első lemez előtt megvolt. Viszont valóban volt egy aktív időszak tavaly nyáron, amikor nagyjából kitaláltuk, hogy hogyan szóljanak a régi dalaink gitár nélkül, és megszülettek az Imbolygó gerincét adó dalok.
A Tisztelem a nyomulást című debütalbumotok mindennapi témákat énekelt meg egy könnyen emészthető hangzással megtámogatva, így hamar a fiatalság közkedvelt lemeze lett. Változott ez a kissé keserédes, őszinte szövegvilág?
Az nem. Az, hogy a fiatalság közkedvelt lemeze lett, az enyhe obersovszkizmus, de köszönjük! A dalszövegek témái közé a szerelmi csalódások, a megkésett tinidüh és egyéb álfilozófia pöcsségek mellé felkerültek komolyabb témák is, mint például a halpucolás, a sorsszerűség, pánikbetegség, skizofrénia, depresszió, abortusz, és bármilyen furcsán is hangzik, de a beteljesült szerelem. Viszont továbbra is ragaszkodunk hozzá, hogy a számaink dalok legyenek. A dal egy csodafegyver. Lehetsz bármilyen fakezű, botfülű zenész, ha van egy dalod, akkor nyertél.
A zenekar hangzása merőben sokszínűbb lett az elmúlt két évben. Ez egy tudatos változás volt, vagy inkább csak örömzenélés közben alakult úgy, hogy hirtelen nem tudtatok nélkülözni egy hangszert, annyira jól szólt?
Mi egy barátai társaság vagyunk, mint az Irigy Hónaljmirigy, vagy az Akela, vagy a Rapülők. Mint a könnyűzene hőskorában, az első próbán kiosztottuk a hangszereket, és akinek nem jutott, az lett az énekes. Ami igazán új és az igazi különbség az előző évekhez képest, az a vokál. Amolyan nagyferós ordibátor voltam mindig is, így kitaláltuk, hogy jöjjenek a lányok, és mentsék meg a boltot.
Hol láthatunk titeket legközelebb?
Március 14-én a Nappaliban. Ez lesz a lemezbemutató koncertünk.