Három évvel ezelőtt jelent meg a legutóbbi anyagotok. Nem kapkodtátok el az új megjelenést…

Valóban nem, bár két éve azért megjelent két kislemezünk, az Aranylét és a Szívbazár, de nagyobb anyaggal csak most jelentkezünk.

Az idő viszont jót tett az új EP-nek, az eddigi legösszeszedettebb megjelenésetek lett. Ti hogy látjátok?

Egyetértek. Azt gondoltuk ki, hogy kipróbáljuk milyen az, ha mindent mi csinálunk. A próbateremben felvettük az alapokat, Attila előtte beruházott mikrofonokra, külső hangkártyára, meg más kütyükre, és kitanulta a Cubase programot. Egy nyersebb, az eddigiektől eltérő, kicsit sötétebb, tompább, karcosabb hangzást szerettünk volna készíteni. Sokat kísérleteztünk, sok mindent újravettünk, szabadon dolgoztunk. Nagyjából két és fél hónap alatt sikerült összeraknunk az anyagot.

A Mások élete című dalotok elég erőteljesen foglalkozik közéleti/politikai dolgokkal. Fontosnak tartjátok, hogy egy rockzenekar közélettel is foglalkozzon?

Egyértelműen igen, hiszen minden más művészeti ágban is fellelhetők aktuális témák. Mivel a zenekaron belül gyakran beszélgetünk közéleti dolgokról, valamint magánemberként is követjük az aktuális eseményeket, egyértelmű, hogy a szövegekben is szinte csak ilyen témákról írok. Egy „true” zenekar igenis legyen tökös, legyen mersze kimondani dolgokat, ha már mersze van előadni a saját dalait egy istenverte színpadon! Tudom, az emberek semmi másra nem vágynak manapság egy koncerten ebben az országban, mint hogy szórakozzanak, hogy elfelejtsék a mindennapi nyomasztó létet, de ennek az elviselhetetlen könnyűsége csupán illúzió. Máskülönben persze szívesebben írnék egy Ob-La-Di, Ob-La-Da típusú dalt, de a jelenlegi helyzet ezt nem engedi meg. Tele van a hócipőnk az ország szellemi szintjével!

Feltűnő veletek kapcsolatban, hogy több mint 5 éve nyomjátok, mégis keveset koncerteztek. Mi ennek az oka?

Az, hogy nincs menedzserünk. Biztos azért, mert nem illünk az aktuális piaci képbe vagy egész egyszerűen nem látnak bennünk potenciált. Ha meg nincs fellépés, a kutya sem tudja meg, hogy kik vagyunk, hiába van YouTube, Spotify, stb., ha amúgy is folyamatosan ömlik a hallgató fülébe a zene a világ minden részéről. A bőség zavarában pedig nehéz fenntartani a figyelmet, ami ha jól tudom, jelenleg valahol átlagosan 6 másodpercnél tart. Ennyi időd van. Ha nem vagy hatással a hallgatóra, átvált egy másik zenére. Élőben legalább ezt nem tudja megtenni. Mi meg amúgy is koncertzenekar vagyunk.

A közeljövőben mik a terveitek?

Összeállítunk egy portfóliót a mostani anyagunkhoz, úgymint friss képeket, biográfiát, egyfajta promó anyagot. Készül egy borító is az EP-hez, és ha minden meg lesz, elküldjük hasonló stílussal bíró zenekaroknak, menedzsereknek, rádióknak, ami a csövön kifér. Ha pedig nem lesz belőle semmi, folytatjuk tovább a dalírást, a kéthavonta egy koncertet, a barátságot, mert ebben nőttünk fel, ebben érezzük jól magunkat. Amennyiben viszont lesz komolyabb visszajelzés, felkérés, beülünk a kocsiba, és a koncerten leszakítjuk a plafont is.

(A lemez ITT érhető el.)