A Glitch egy egészen személyesre sikerült lemez. Most, hogy elkészült, és kiírtál magadból egy csomó mindent, megkönnyebbültél?

Megkönnyebbülésre számítottam, de mivel nem áll mögöttünk menedzser, ezért én szervezem az összes sajtómegjelenést, meg ilyen hivatalos dolgokat, így tulajdonképpen most még egy rakás szar a nyakamba zuhant, de  a lelkieknek tényleg jót tett a dolog.

Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy közel ötven szám íródott a Glitch-hez, de végül a jelenlegi 12 látta meg a napvilágot album formájában. A többinek mi lesz a sorsa?

Vannak UFO-s témák, amikből akartam az albumot, és azokkal a dalokkal mindenképpen akarok még kezdeni valamit. Azon gondolkodtam, hogy csinálok egy másik projektet a The Beans mellé, és megcsinálom operaszerűen, vagy Bowie-féle történetbe foglalva. Egyébként egy csomó dallal vannak még terveim, de valamelyikben csak a versszak lett jó, valamelyikben meg csak a refrén. Valahogy össze kell majd szednem őket.

Melyik dalokra vagy a legbüszkébb?

Általában egy albumon mindig az első három dalt hallgatják meg a legtöbben, így amikre a legbüszkébb vagyok, azokat rögtön beraktam a legelejére. Attól félek, hogy sosem írok többé ilyen dalokat, mert ezekkel magasra emeltem a lécet saját magam számára. 

A The Beans eléggé kilóg a tornasorból a Pécsett megszokott tucatmetál és alterzenekarok közül. El tudjátok képzelni, hogy a ti példátokat követve egyre több, jól átgondolt zenekar alakul majd?

Megtiszteltetésnek vesszük, ha esetleg valaki belőlünk inspirálódik, de sosem értettem az olyan helyzeteket, amikor valaki valakire hasonlítani akar. Sokkal inkább arra kéne koncentrálni, hogy rád akarjanak hasonlítani.