„János olyan pécsi ikon, akit – kis túlzással –  évtizedekig koncertek aktív közönségeként ismertem, az a jó arc, tudod, akivel szimpatizálsz, összeköszönsz, de fogalmad sincs, hogy kicsoda, mégis régi jó ismerősöd. Aztán persze én is, és mostanra a fél ország – ha nem az egész – megtudta kicsoda is ő, és a fél ország – ha nem az egész – hálás neki az addiktológia területén elvégzett munkája miatt. Ez egy teljes szemléletváltás ugyanis, amit a kilencvenes évek végétől János az INDIT Közalapítvánnyal végez. Nade, ez a beszélgetés inkább azzal a jó arccal történik, aki hobbizenész, de komolyabb elhivatottsággal, mint sok gyakorló zenészkolléga, és amolyan zeneőrült, akinek ez tulajdonképpen a drogja, kikapcsolódása és cirkusza is." (Zaza)

A beszélgetést itt hallgathatod meg

(A podcast megvalósulását az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Kollégiuma tette lehetővé.)