Ha azt hisszük,  hogy a sós rágcsálnivalókhoz csak a sör passzol, hát bizony tévedésben vagyunk. A chips az egyik legnépszerűbb sós snack - a ropi, mogyoró, chips trió által fémjelzett ételkategóriából egyébként éves szinten nagyjából két és fél kiló per kopf a magyar fogyasztási mutató, ezzel egyébként nem vagyunk az európai élbolyban.

Ha a chips simán csak sózott, akkor bontsunk pezsgőt, de megelégedhetünk egy virgonc gyöngyöző borral is. A só és a zsír, amit a chips bátran átad nekünk, kedvelik a buborékokat és a vidám savakat. Alacsony alkohol, pezsgés és ropogtatás, teraszbulik kedvence.

Ha a választott burgonyás kedvenc paprikás, akkor egy könnyed kadarka vagy egy kadarkás siller is beúszhat a képbe. Amennyiben viszont a barbecue felirat virít a csomagoláson, a nemzetközi szakértők pinot noirt javasolnak, ami kétségtelen működhet is a fűszeres ízek mellé, de bevethetjük a hazai kedvencet is, hiszen a kékfrankos gyümölcsössége és karakteressége idevaló.

A tejfölös-hagymás nem könnyű eset, lévén sem a tejföl, sem a hagyma nem túlzottan borbarát ízesítés, de ha mégis boroznánk, legyen egy chardonnay, az se baj, ha volt hordóban kicsit (azaz a barrique felirat, ha még ír valaki ilyet a borra?)

Ha valaki az angol chips-kultúrán nőtt fel és nem tud szabadulni a sós-ecetes szirmoktól, akkor próbáljon ki hozzá valami könnyed fehérbort, legyen az sauvignon blanc, cserszegi fűszeres vagy akár egy Irsai Olivér.

A chips-piacon is trendi a street food: megjelentek a giroszos, sajtburgeres, pizzás és csevapcsicsis krumpliszirmok, ha ezeket választjuk a nyári foci-Eb meccseihez, akkor rozéfröccs az árnyékban és hangos szurkolás az ajánlott párosítás!