Az ilyen nagy vállalkozásoknál mindig adódik a kérdés, mégis mi értelme van ennek az egésznek? A srácokat az utazás öröme motiválja, nincs sem bizonyítási vágy, sem elvesztett fogadás a háttérben. Igazából a végállomás is másodlagos, Rozs Dániel számára például Kazahsztánban vagy Mongóliában a legvonzóbb az odavezető út. „Az én álmom akkor fog valóra válni, ha felülök a biciklire, és azt érzem, hogy megteremtettem annak a feltételeit, hogy el tudok indulni” – teszi hozzá Ádám.

Az útvonal tehát csak nagyjából fix, az élmény a lényeg. „Ha valahol Macedóniában két jó arc, meg két jó csaj elhívnak minket bulizni, akkor nem fogjuk magunkat rosszul érezni, hogy nem volt meg a napi százhúsz kilométer”.

Amíg az aszfaltos út tart, lehet tervezni napi átlagokat, de amikor elérnek Kazahsztánba, a helyzet változni fog, így a legfőbb korlátozó tényező a tél: „Még szeptemberben el lehet tekergőzni, októberben a hágók már nem annyira vidámak, novemberben pedig nem szabadna ott lenni”.

Az időjárás és az utak minősége mellett a megfelelő papírok beszerzése is kihívást jelent. Azerbajdzsánba és Kazahsztánba még aránylag könnyű bejutni, de amikor onnan felkanyarodnak Szibéria felé, akkor kezdődnek a nehézségek. Mongóliába csak Kínán vagy Oroszországon keresztül lehet eljutni, a fiúk valószínűleg a második opciót választják majd, mert az orosz tranzitvízum egy picit könnyebben beszerezhető. Itthonról viszont ezt sem lehet intézni, így ezt a kérdést majd Almatyban kell rendezni.

Ezeket az akadályokat leküzdve már csak a bringák mehetnek tönkre. A fiúk kifejezetten erre a célra rakták össze a bicikliket, az alkatrészek egy része kézzel készült, és legtöbbjüket egy expedíciós kerékpárokra szakosodott angliai kereskedésből szedték össze. „Az elmúlt időszakban biciklifutárként dolgoztunk Edinburgh-ben, így minden apró alkatrészt volt időnk egyesével tesztelni”.

A visszaút is kérdéses még. Elsősorban a vonat jöhet szóba, mert a kerékpárokat repülőn szállítani nagyon rizikós. Ádám lehet, hogy a transzszibériai expresszel jön haza, Dániel pedig ott is maradna a télre angolt tanítani.

De miért pont a Domus parkolóból indulnak? „Van egy ilyen közös emlékünk, hogy amikor az idősebb testvéreink külföldre mentek osztálykirándulásra, akkor mindig onnan indultak, és mi mindig ott álltunk hajnalban és búcsúztunk tőlük. Minket is elkapott akkor a készülődés és az utazás izgatottsága, de amikor a busz elment, akkor mi mehettünk aznap is iskolába. Ezt a hiányérzetet szeretnénk ezzel pótolni”.

Ha nem akartok lemaradni Ádám és Dániel kalandjairól, akkor kövessétek őket Instagramon.